Értelmező kézi szótáramból 

 Nem kell az embernek túl komolyan vennie önmagát. Így elfelejt nevetni. (Sokáig azt hittük, csak az állatok értelemnélküliek) A nevetés kiemeli az embert az emlősök közül. De nemrég hallottam kacagni egy rókát. Néha tapsolnak a fák is. Olykor mintha a madarak is viháncolnának. Akkor? 

Az öröm az élet sója.

Mikor először olvastam a „legyen bennetek só” parancsát az Úrnak, ínyem valami igen töményet, nehezet, emészthetetlent érzett. Pedig a só ízesítésre való, csipetnyi. Mint a humor is. Apró szemek a levesben, enyhén megbillentett szög, picit változtat az ábrán, – és az étel ehető, a kép (önmagadról) mulatságos, az élet könnyebb, elviselhető lesz.

A humor mindig megengedő. A derékszíjnak.

Minket ölel át, hát nem?

2017-04-27