Értelmező kézi szótáramból

                                                                     (Gy. Szabó Béla fametszete: Behajló fűzfa)

Józanság

A legjobb állapot. Innen mindent meg tudsz érteni, észrevenni és megítélni.

Az a józan állapot, amikor magadon kívül is vagy, miközben halálos nyugalomban ülsz magadban és nézel kifele. A lényeglátáshoz szükséges eredendő képességeid ilyenkor lépnek működésbe. Még ott rezegnek benned a korábban szerzett sérelmek, örömök érintései nyomán keletkezett képek, még nem vagy teljesen indifferens, de már túl vagy azon a határon, hogy a világos látásodat károsítsák. Ma reggel autóvezetés közben szűrt fény volt, felhős az ég, de mégis sütött a nap. Erőfeszítésembe került jól látni. Feltettem majd levettem a napszemüveget. Ez a nem komfortos érzés szűnik meg abban az állapotban, amiről az előbb írtam. Mikor először találkozol egy rólad alkotott véleménnyel mindig megzavar maga a közlés. Azután a közlő személye. Mint aki enyhe fénytörést szenved, és ezek összemossák a hozzád intézett információkat. Nem tudod elkülöníteni egymástól a dolgokat azonnal. Először arra figyelsz, aki beszél. Ezután koncentrálsz arra, amit mond. Eltelik egy kis idő, amíg a helyére tudod tenni azt, amit átéltél. A közlőt, a közlést és annak rád vonatkozó részét. Ahhoz, hogy józanul meg tudd ítélni, kissé el kell távolodnod magadtól. A rád ömlő áradatból ki tudod szűrni és össze tudod állítani magát az üzenetet. A megértéshez át kell esned ezen a folyamaton. Hidd el, lehetséges.

Isten is erről a józanságról beszél, amikor erre int. Ez már a bölcsesség kezdete. Még nem a vége. Viszont ez is csak innen látszik. (1 Péter 4:7; 1 Péter 5:8)