Rálátás a Szamosra - Gy. Szabó Béla műve

Értelmező kézi szótáramból

Isten ízlése bámulatos. Nem haragszik különféle gusztusokra. Belőle merítettük mind. Mikor azt mondom, ezt szeretem, azt nem, válogatok, de nem ítélkezhetem. Mert azt az undorító malacot, vagy sikló hüllőt is megteremtette valamire. Mint amikor démonokat fest valaki a vászonra, vagy alakot ad félelmeinek. És bár Istenben nincs félelem, mégis belőle kaptuk az iránta való tiszteletet. Felfoghatatlan hogy mindenható.

Mikor Istennel találkoztam, megmutatta nekem, milyen rosszul bánok a szavakkal. Hogy mennyire nem ismerem őket. És tanítani kezdett. Először azt tanította meg nekem, kicsoda Ő. Egészen nem tudtam megtanulni, de igyekeztem. Majd, látva igyekezetem tanítani kezdett arra, ki vagyok én. Ehhez fogalmakat adott magából nekem magamra vonatkozólag. Azt nem mondhatom, hogy érdekes volt, mert ma más felhangja van ennek, de elképesztő igen. Azóta is hihetetlennek tűnik, pedig hiszek neki. Mikor hiszek neki a látásom is tisztul. S bár mindig hiszek neki, sokszor veszem le róla a szemem. Ezt is megérti. Mert látni nem mer az ember nyitott szemmel, meg nem is lehet, ha Ő belé nézünk. Ezért mondja, hogy a hit a nem látott dolgok felől való meggyőződés. Megvakulnánk nyitott szemmel nézve őt. Hogy élve maradjunk, bár Ő az élet, le kell vennünk Róla a tekintetünket időnként. Ami megint csak felfoghatatlan értelmünk számára. Az örökkévalóság és az idő egymáshoz való viszonyulását nem érthetjük. Az ideiglenesnek, az ideig-valóságból szőtt anyagába öltözötten készülünk az örökkévalóságra. A csak most van-ból a mindig van-ba. Hogy mennyi marad itt és jut át – titok. Az is, hogyan. Csak csukott szemmel és nyitott szívvel, amiben egy csipetnyi öröklét dobog lehet ezt megragadni. Valahogy.

Ebből kifolyólag mikor néha a válaszommal habozni látszom, vagy késlekedek – emiatt van. Hogyan fogalmazzak magamról, hogy lehetőleg pontos maradjak. Mint a sebész, akinek vigyáznia kell műtét közben, mit vág el és mit hagy épen – a siker érdekében. Ami, ugye életet menthet. Így vagyok én is. Nem engedhetek a kiáradó, korlátozhatatlan szótömegnek csak úgy. Szűrnöm kell, hogy fennakadjon azon a mennyei rostán, amit ajándékba adott.

2017-06-18

Nászta Katalin