nem én rólam szólok csak, amikor írok
az egyes szám második személy neked beszél
hogy ne hazudj, a költő is megírta
minden hazudik a földön, még az ég is
hát vedd észre, hogy hazugságból vagy
bontsd ki magad kötelékéből
vágd le, ha meg is sebesülsz közben
én csak eléd tartom a tükröt
de neked kell belenézned
persze, ha előre felöltözteted
soha nem fogod meglátni magad benne
hányan csaptak be titeket
s hányan estek áldozatul nektek
mindig valakihez viszonyítunk
apánk anyánk az első igazodási pont
(s itt cövekelj le kicsit és gondolj bele)
nekik is anyjuk, apjuk – és így tovább
(ne hagyd még abba cövekelt állapotod)
visszajutunk az első párhoz, kik defektesek lettek
kilyukadt az önjáró kerék
azóta toldozzuk-foltozzuk
és nagyon egyedül vagyunk
