eltengetjük az életünket valahogy
ha már az Úr nem holnap jön vissza
valahogy így éreztük többedmagunkkal
miután telekürtöltük örömhírével a világot
az meg nem rendült meg tőle
nem fakadt sírva
csak legyintett jobb esetben
vagy kitessékelt
menj isten hírével
ahonnan jöttél oda vissza
várt az ember
csendben imádkozott
csodálkozott az ősök hogy is bírták
és ilyen hosszan várakozni
akik meg nem tanulták
sorra buktak el ahogyan meg van írva
mindazonáltal
szólt a fáma s szól ma
megérte s megéri várakozni
jobb reménységet senki nem talált ki
azóta sem
élhetőbb életformát sem
szeretet türelem nélkül
nem megy sokáig semmi
igazak mindig voltak s lesznek úgyis
hazugok sem pusztulnak ki teljesen soha
s ha besoroltatsz valahova
sorsod megpecsételtetett
a soronkívüliség árát megfizetni
úgysem tudod
úgysem lehet
jaj csak nézne valaki látna mostan
de hiába jajveszékelünk
a ringbe szállva
csak szurkolókra számíthat az ember
kik köpködnek szotyit rágva
mindegy melyik oldalon állsz
és honnan néznek
a végeredmény mikor felemelik kezed
a másik kipukkadt lufiként hull le
el s bevégeztetett
ha tudtam is volna azt amit ma tudok
a dolgokon akkor sem változtathattam volna
azok természetük szerint folynak
hozzák viszik a szemetet
folyik tova a Duna
az Olt a Prut a Maros a Volga
s a tenger gyilkos öle magába fogad
de ott fenn
látod azt a kis csillagot
csillagom odanézz nem semmi az kincsem
eljön ahogy ígérte még az idők előtt
s véget vet minden nyomorúságnak itt lenn
s a remény kedves szele megsimogatja
forró homlokom
2021-10-07
