maholnap arra sem emlékezünk

mi volt a tegnap, énekeltünk? ettünk?

sírtunk, fájtunk vagy ökörködtünk?

pillanatonként váltanak véleményt

kitartanak a butaság mellett

a rosszaságnak szobrot állítanak

a jónak mellére unalmast tűznek

ropogjanak a fegyverek, éljen

minden halált osztó fegyvernem

szurkolunk a jövő vérontásának

ezért halunk meg hősi halállal

hogy kivégezzük, ami még hátra

ne nőjenek gyermekeink nagyra

visszavesszük tőlük fiatalságuk

és elvesszük öreg okosságuk

előre gondoskodunk halálukról

gyilkosaik vagyunk és nem bánjuk

ez a mai ellenzék indulója

vallomása, szerelmes himnusza

öljünk, csak öljünk egyre többször

sosem elégszünk meg a csöbörből

vödörbe kerülés véres italával

vérükkel isszuk magunkat halálra

pfuj!

anyám, mit rontottunk el?

te még minket jól neveltél fel

békére intettél, nem civakodásra

pláne nem háborúságra

örültél, hogy megúsztad egy combcsont

kioperálásával s csak egyik lábadra

sántítottál egész életed alatt

ellepte a köd a nagyágyúk agyát

vagy nincs, vagy utálják fiaikat mind

semmi nem számít, értékeik nulla

mintha készakarva szörnyetegeket

gyilkos háborúkra szültek volna

DE ÉN NEM! DE MI NEM!

ÉLETRE SZÜLETTEK!

NEM A GONOSZ ASZTALÁRA SÓNAK!

(nk)

2025-05-01