Vagy ír az ember, vagy olvas. Mostanában többet olvastam.

Színházi témákat, élettörténeteket. Jobban érdekelnek a valóságról írottak, mint a kitalált regények. Tán a korom miatt, kevesebb van előttem, nincs értelme álmodozni.

Alföldi, Cserhalmi, Kulka könyveit, interjúit, színházi írásaikat olvastam, Szinetár Miklóst, Navalnij élet-naplóját, olyanokat, akik a jelent fémjelzik valamilyen módon és már letettek valamit a asztalra. De elolvastam Cselenyák Imre József Attila életregényét is.

Versekből, amelyek meghatározóak voltak ízlésem kialakulására, a jelen költői közül is azokat szeretem, akik nem siránkoznak, nem édelegnek, hanem komolyan-kegyetlenül őszinték, vagy józanul nagy tréfamesterek. A humorban a kesernyés ízt, amitől az értelmes fel tud vinnyogni gyönyörűségében, mint Sándor Pál mondatainál pld. Nem olcsó humor, nem adja alább annál a bizonyos lécnél.

Járok könyv- bemutatókra, könyvtári rendezvényekre. Legutóbb Jane Austin Büszkeség és balítélet könyvéről hallgathattam egy érdekes elemző bemutatást (--) Érdekes volt, mintha beültem volna öreg diákként az iskolapadba, érdekes nézőpontból vizsgálták azt a kort, felhasználva a regényt. Szemléletes, szórakoztató, mégsem felületes előadást hallgathattunk végig.

És elmentem Merkely Béla prof.dr. előadására is, amit Balaicz Zoltán polgármester szervezett Zalaegerszegnek, zsúfolásig megtelt a terem, még álltak is a volt zsinagógában az emberek. Nagyon hasznos volt. Igazán személetesen mutatta be milyen végzetes következményei vannak a felelőtlen életmódnak a szervezetünkre nézve.

Korábban gyakran felutaztam Pestre, megnézni pld. a Rózsavölgyi Szalon előadásait, de legutóbbi „kiruccanásom” a Pince színházba a tüntetők miatt teljesen elvette a kedvem a látogatásoktól. A 2 km-es táv több mint 7 ezer Ft.-ba került a híd- és útlezárások miatt. A másnapi Rózsavölgyi előadásra, bár megvoltak a jegyeink, el sem mentem. Állítom, hogy több kárt okoznak ezek a tüntetések, mint amennyi hasznot remélnek tőlük.

2025-05-20