Igen, igen biztosnak kell lennünk személy szerint mindannyiunknak az Úr igéretei felől! Innen indulunk, és akkor ellent tudunk állni a kísértéseknek, a gonosznak, és nem mondjuk a fehérre, hogy fekete, és fordítva. Akkor tiszta fejjel tudjuk tanulmányozni Isten Igéjét, és nem esünk kétségbe, mikor a fenyítésekről, intésekről olvasunk benne, hanem hisszük, tesszük, teljes szeretettel, különbnek tartván egymást!

Ésaiás könyvének első fejezete mennyire illik a mai gyülekezetekre, amiket ismerek! Például, ha egy hívőnek azt az igét olvasom, hogy "Bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek", Ésaiás 1:13/b, vagy ugyaninnen az 1:17-et: "Tanuljatok jót tenni; törekedjetek az igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót..." hát szinte fáj nekik és azt hajtogatják, hogy kalapálom a fejüket az Igével.

Pedig az Ésaiás 1:28 is ígéret: "De elvesznek a bűnösök és a gonoszok egyetemben, s megemésztetnek kik az Urat elhagyták."

Vagy: "Elszakadtatok a Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek." Galata 5:4

Itt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy lehetséges elszakadni Krisztustól. És így folytatja: "Mert Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem ér semmit, sem a körülmetélkedetlenség, hanem a szeretet által munkálkodó hit." Galata 5:5

Vagy: "Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat." Zsidó 10:26

Vagy: "Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra, irgalom nélkül meghal. Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét(Szellemét) bántalmazza?" Zsidó 10:28-29.

Vagy a Zsidó 6:1-8 is óv a hittől való elszakadástól, mert ez reális veszély!

Tehát mi a legfontosabb? Megőrizni a hitet Jézus Krisztus kereszthalálában és feltámadásában, hinni mindazt, amit értünk tett, amivel megajándékozott ("mindennel, ami az életre és a kegyességre való = azaz: nyugodtan odaadhatod az életed érte és a testvéreidért, mert a tiédet már örökre megváltotta az Úr!)

"Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon, Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által. Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk." Zsidó 3:12-14.

Lehetséges elszakadni az élő Istentől tehát.

Azt látom, hogy nem merünk inteni, mert akkor az ítélkezés bűnébe eséstől félünk, így "rábízzuk" Istenre, majd ő megoldja. De Ő ezt ránk bízta, az Ő Igéje által! És ha nem merjük megtenni, nem hisszük az ő parancsát, amit nekünk adott ezzel: "intsétek egymást minden napon, míg tart a ma ( "Ma, ha az ő szavát halljátok...")....

Nagyon fontos, hogy helyesen hasogassuk az Úr beszédét. És ez nem csak a tanítókra vonatkozik. Bár nekik nagyobb a felelősségük. De nekünk is van, ha csak az Úr megváltottjai vagyunk, akkor is. Bár szerintem minden megváltott egyben tanítvány is kell legyen, akkor pedig tanulnia kell, akkor pedig hasznosítania mindazt, amit tanult, azaz szolgálatba kell állnia, és ezt nem emberektől veszi, akárcsak az Úr, vagy Pál, hanem az Úrtól.

De ha nem kősziklára, nem az Igén alapuló kijelentésre építünk - akkor el kell fogadnunk az intést. Örömmel, ráadásul!