Az alkotásban fontos alapelemek
a.
- arányosság
Aki nem ismeri az aranymetszés szabályát, az soha nem alkot maradandót. Azaz értékeset.
- igazságosság
Nem térhet el senki és semmi javára az alkotó. Ez is az arányosság része.
- őszinteség
A szívnek meg kell szólalnia.
Ami mindezt elfedi, az a képmutatás, ami hazudik valamit, ami pillanatnyilag előnyös számára, de nincs megtartó erő benne. Nem önazonos. Mást mutat, mint ami.
A különleges emberek mernek önmaguk lenni. Kerül, amibe kerül. Különlegesek lesznek az alkotásaik is.
Minden ember egyedi, megismételhetetlen példány, de kevesen merik felvállalni ezt. Általában élnek, hasonlítani igyekeznek. Ezt a félelem diktálja, aki igyekszik elbújtatni őket szem elől. Különlegességünk fölvállalásához bátorságra van szükség. Hogy bátorságot merítsünk, bíztatásra.
Ezt tette Alföldi Róbert is az Eckert lánnyal. Szerette. Van szeme észrevenni az egyedit van mersze felemelni. Ez az Alföldi különlegessége. Nem tucat.
És Isten sem tucatembereket teremtett. Ahhoz, hogy mindazt a kincset, amit belénk ültetett, megmutathassuk, odaadhassuk a világnak, ezekre van szükségünk: arányérzékre, arányosságra, ami a jó ízlés berkein belül van. Ennek nincs köze az erkölcshöz, nem abból indul ki, hanem oda vezet vissza! Nagy különbség! Mert az erkölcsösség tucattá tehet, míg a nem-erkölcsösség – (szándékosan fejezem ki magam így, mert nem erkölcstelenségről van szó, nem a megfelelni igyekvésről, hanem az önazonosságunk kereséséről, ami nem indulhat ki az erkölcsösségből, hanem oda jutok majd el, de ez egy hosszabb elemzést igényel) – bemutat engem önmagamnak és a világnak, úgy, hogy az aranymetszés szabályához igazolva árnyaltabbá teszem azt a képet, ami a nagy egészet ábrázolja, benne velem. Mikor megtalálja az ember a maga helyét a világban, ahol jól is érzi magát és másoknak is valódi hasznára létezik, akkor VAN igazán. Ez isteni adottságunk. Nem azért leszünk tökéletesek, mert erkölcsösek vagyunk, hanem azért leszünk erkölcsösek, mert tökéletesek vagyunk. Minden a szívből indul ki. Szívazonosságról kell szólnia minden alkotásnak. A többi fércmunka.
Az igazságosság mércéje is örök. Nem térhet el egyetlen alkotóeleme felé sem részrehajlással az alkotó. Minden csak annyit kaphat, amennyit kell. Minden elem más szükségletekkel bír. Nem önthetsz egy vödör vizet egy pohárba, de pohárból iszol vizet. A vödröt másra használod.
A megismerés alapfontosságú az alkotás folyamatában. Ehhez kell a szándék, akarat, figyelem, összpontosítás, törődés. A munka. Ami öröm, ha a nagy egészben, felismerve az aranymetszés szabályát, az igazságosság elvét és a szíved is a helyén van – tudod a magadét is.
b,
Olvasom Károlyi Mihály önéletrajzát. És nézem a tekintetét. Meggyőződése volt. Volt meggyőződése. Tudta mi a dolga. Ilyen emberek hagynak nyomot az emberiség történetében. Kell hozzá isteni szerencse is. Hogy oda születtünk éppen, ahova. De hát mindannyian így vagyunk. Pont oda születtünk, ahova rendeltettünk. Élnünk kell azzal, amink van. Mert a szüleink, a hely meghatározhat egy ideig, de hogy ebből mit hozunk „ki”, felszínre, az már a mi önazonosságunk eredménye lesz.
Nem kellene arctalanná válnunk. Tucattá. Merhetnénk önmagunk lenni. Nagyon érdekes az, amikor önmagunk vagyunk. Így lehetünk ajándék egymás számára Isten akarata szerint is.
Ahogy telik az idő, éljük az életünket, a minket ért hatások, érintések csalogatják felszínre belőlünk azt, amit Istentől kaptunk, már születésünkkor. Ezt kibányászni egy életünk van. És ehhez kapunk „segítőket”, „szemeket” olyan emberekben, akiket mintha csak véletlenül mellénk sodort volna az élet – de ezt Isten intézi. Ahogy azt a képességet is, hogy felismerjük és éljünk a lehetőségeinkkel.
Aki keres, az talál. Ha megtanultuk meghallani a szívünket, az Istent is megtalálhatjuk. Végezetül minden Tőle indul és Hozzá vezet. A felismeréshez sok megismerésre van szükség. A megismerések útján fáradtság is van, de az öröm több.
Érdemes az öröm útján járni.
És azt az örömöt, ami téged ér a te utadon, a te felismerésed – és senki el nem veheti tőled. Ebből úgy adhatsz másnak, hogy neked több marad belőle. Ilyen isteni az Isten ajándéka.
c,
A kereszténység arca is – olvasom Szabados Ádám megismeréseit ezen a téren Amerikában, Texasban – sokféle.
Átgondolásra késztet. És milyen jó ez! Mert Istenből csak annyi az enyém, amennyit én megismertem belőle. És úgy az enyém, hogy annyiból élhetek, amennyit megismertem Belőle. Amennyit kibányászok a kapcsolatunkból. Mert mondhatja bárki is, hogy maradéktalanul kiismert valakit? Ugye nem?
