Gyere, adok neked egy színházat.
Miért?
Csak.
Oké. Hol?
Közel a birtokodhoz. Nyugodtan kertészkedhetsz.
Morbid számomra is a fenti elképzelt párbeszéd, de ez jutott eszembe a zalaegerszegi igazgatói mandátum lejárta utáni lehetőségekről hallva-olvasva....
Nem gondoltam volna, hogy valamikor nekem kell majd lobbiznom Besenczi Árpád igazgatói széke megmaradásáért a Hevesi Sándor Színházban.
De hogy egy kialakult, jól bejáratott színházi modellt egy úri füttyre lecserélni …. Ráadásul a haver nem ér rá, mert épp próbál, nem bírja kiszakítani magát még egy pályázat megvédéséért sem napi rutinjából, innen is látszik, mennyire lelkiismeretes, amit nem is vonok kétségbe, viszont felvázolt elképzelése a zalaegerszegi színház ezutáni működéséről végtelenül kiábrándító. Mintha le akarná cserélni a már bejáratott repertoárszínházat egy népszínházra. Ha csak a fele igaz annak, amit a HVG-ben olvasni erről, elég ahhoz, hogy az egészet se kívánjam.
https://hvg.hu/itthon/20241105_Ekhos-szekerrel-erkezne-Szarvas-Jozsef-a-zalaegerszegi-szinhaz-elere-palyazat-Hevesi-Sandor-ebx
Hol él a tisztelt pályázó? Tele a vidék kulturális műsorokkal, tehetségekkel, nincs szükség falujáró produkciókra, már rég bejárnak Zalaegerszegre kőszínházat látni, ide jelentkeznek a környék fiataljai stúdiósnak, vagy Kanizsára, nem kell a szájukba rágni a művészetet, több tehetség születik errefelé, mint a múltszázadban, de már akkor sem faluszínház volt a Hevesi Sándor Színház.
Vagy unjuk Besenczi igazgatását? Akkor sem mindegy kivel cserélik le! Jobbat kívánjunk, ne kezdőt kinek a látószöge ráadásul furcsa mértéket vett célba. Úgy nyilatkozik, mintha itt fel kellene nyitni a szemeket és magasabbra/szélesebbre fókuszáltatni… de amit becéloz inkább egy libalegelő perspektíváját kínálja, oda meg eljutunk fantázia nélkül is… jaj, de felbosszantott. Még arra sem veszi a fáradtságot, hogy egy alapos színházműködtetési tervet nyújtson be pályázatában. Magasról lesajnálja a fogadóközeget.
Hát így megy itt az igazgatói székek kiosztása? Ha fentről támogatnak már nem is kell komolyan venni? Mi van itt? Úgy bánhatunk egy állami intézménnyel, mintha egy távoli, nemszeretem rokonunk tulajdona volna?
Még ha szavatolná a jóirányú változtatást egy zseniális személyiség, de csak egy rendes jófiút látunk, aki egyszer úri jókedvében összehozott egy pajtaszínházat, amiért dicséret illeti, ám ne akarja azt átültetni a Hevesi Sándor Színházba. Már a gondolat is blaszfémiának hangzik.
Úgy viszonyul a városhoz, mint egy vidéki tájékozottságát illetőleg alulművelt pesti srác kinek csak nagy mellénye, lekicsinylő véleménye van, de ismerete nulla, ami az egerszegi teátrumot illeti.
Ha meg a környező (pld a nagykanizsai) színházi élettel vetnénk össze az egerszegit, vegyük figyelembe, hogy itt repertoárszínház működik, nem haknizó pesti – különben kiváló – művészek alkalmi fellépéseivel tartják működésben az intézményt. A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház saját állandó társulattal rendelkezik. Ő lát vendégül másokat, nem ő a vendég. Nagy különbség! És ez rangot is ad neki, ami alá nem szabad süllyeszteni. Kiművelt, kiérdemelt közönsége van, akivel nem szabad kibabrálni. A színház nem egy embernek a játékszere, hanem egy kulturális közösségért létező, azért bizony művészi felelősséggel is tartozó intézmény. Bűn lenne semmibe venni azt, amit eddig megvalósított egy gondoltamegyetésmegpályáztamszünetbenazigazgatóiszéket ötlettel.
De a legfontosabb: a Hevesi Sándor Színház repertoárszínház, hosszú évek óta így működik. Nem egyszeri alkalom egy-egy előadás. Saját társulata, szerződtetett színészei, bejáratott rendezői vannak, akik ismerik a társulatot, nem alkalmi munkatársak. Repertoárt lehet építeni rájuk. Művészi fejlődésüket lehet biztosítani. Átgondolt műsorral jelentkezik minden évben, a nézői igényeket és színészeinek szakmai fejlődését is szem előtt tartva. Nem úgy működik, hogy jöttem, játszottam és tovább lépek. Egy színházi társulat vezetése igazán nagy és nemes feladat, ami túlnő az alkalml szórakoztatás szintjén. A színész, ha fejlődni akar csakis egy társulatnál kezdheti el, ahol több év alatt megtanulja a színházban-lét csínját-bínját. A vendégelőadások ezt a lehetőséget nem tudják nyújtani. Ott csak a szórakoztatásra ügyel a vezetőség, ami a nézőt fogyasztóvá zülleszti, a művészeket pedig árucikként kínálja.
Ne csináljunk cirkuszt, se vásári komédiát a művészetből. Mesemondó mindenkiből lehet, de színészek, színházak nem úgy nőnek, mint a gomba.
