Tegnap nem voltam Istentiszteleten, mert olyan dolgok történtek előtte, amik újból arról tettek bizonyságot nekem, hogy jól látok, és nem kell félnem attól, hogy ország-világ elé tárom a gondolataimat.
Lehet halogatni a tisztogatást. Lehet elszellemiesíteni a hívő-küzdelmet a bűn ellen, mondván, hogy "nem test és vér ellen van nekünk hadakozásunk", de ha ennek nincs meg testi oldalról is az engedelmes felelete cselekedet formájában (pld, a parázna nem paráználkodik, a tolvaj nem lop többet, aki hazudik, már nem teszi, stb) akkor még mindig igézet alatt állunk. Akik jól látnak, azokat is becsapja a szívük, hiszen szeretjük az embereket, a gyülekezetet, a pásztort.Ámos próféta könyve arról beszél, hogy nekünk gyűlölni kell a gonoszt, vissza kell állítani a kapuban az igazságot. Az Úr soha nem mond ellent önmagának. Mérőzsinórról beszél ebben a könyvben, ahol ezzel méri a népét, és ez nem a mennyiségről beszél, hanem a minőségről, hogy "folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak". Persze, ha valaki nem tartja fontosnak az Ige ismeretét, akkor neki ezek a szavak nem mondanak semmit.
Igen, ezek a beszédek elsősorban az akkori Izraelnek szólnak, de a mi tanulságunkra irattattak meg. Hogy nekünk, akik élvezzük az Úr kegyelmét, útmutató legyen. Az Úr most is gyűlöli a bűnnel való ünneplést. T.i. az Úr nem változott. És most is megkeleszti egy kis kovász az egészet, mert az Úr beszéde igen-igen és nem-nem. Ő nem téved. Van türelme, ezért küldi a prófétákat, akik szólnak is, akiknek azok az Amáziások, akik nem szeretik az igazságot, ellenállnak, de az Úr Ámosnak szólt.Nekünk, újjászületett hívőknek sokkal könnyebb dolgunk van, mint az akkori Izraelnek, mert bennünk lakik az Úr az ő Szelleme által, ha méltók vagyunk rá. Különben nem. És ez is hit kérdése. Ha hiszel az Úrban, ha szereted az Urat, akkor azt is szereted, amit Ő, és gyűlölöd azt, amit Ő. Az Úr öröme a mi erősségünk, nem a mi örömünk. Hallod? Ha van füled, akkor igen. Ha nincs, akkor neked hiábavaló beszéd ez.
A megtérés azt jelenti, hogy az első számomra az lesz, mit mond az Úr. Ha nekem kell bocsánatot kérni, akkor megteszem. De ha tőlem nem kérnek bocsánatot, akkor jogomban áll nem megbocsátani. EKKORA szabadságot adott nekünk az Úr. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érvényes rám is az a parancs, hogy bocsássak meg mindenkinek, aki ellenem vétkezik.És ha van fülem a hallásra, akkor külön tudom választani, mikor sértődöm meg én, és mikor jogos a haragom. Szelíden inteni az ellenszegülőket nem jelenti azt, hogy meghagyjuk a gyengét a bűneiben. Felvilágosítjuk, és ha nem hajlandó elhagyni, akkor kivülállónak tartjuk. De nem azt a hívő testvért, aki az igazságot szólja! Ha mégis ezt tesszük, akkor majd az Úr tesz bizonyságot a mellett, aki az igazságról tesz bizonyságot.