Például a mismásolást, hazugságot, irígységet, hízelgést.

És mit szerettem?

Azt, amilyen nem voltam: magas, vékony, kedves, bájos, nőies. Meg tudós, meg rendes. 

A bátrakat is szerettem, de én is az voltam. Olykor szemtelenséggel párosult, mert vagy kitúrtak a helyemről, vagy nem engedtek oda.

Nem szerettem nyilvánvaló dolgokra pazarolni a szót.

Valóságos kincsnek tartottam a perceket mikor lényeget faggató beszélgetéseknél lehettem jelen.

A történelmet se szerettem, mert hazugságokkal tömték tele. Sütő András megírta, hogy írják át, így semmiben sem lehettem igazán biztos. Jobb volt álmokba, titkokba merülni, regényekbe, mint történelemleckékbe. A regények szabadságot jelentettek, a leckék börtönt. A évszámokat kifejezetten utáltam. 

Kamaszkoromat ez határozta meg.