Az igaznak minden a javára van

Emlékszem még arra, mikor először érintett meg az Úr. Ez volt a legcsodálatosabb, hogy nem kell tennem semmit azért, hogy szeressen. Elfogadott úgy ahogy vagyok. Szeret! Nem közönséges szerelemmel. Visszavonhatatlanul.

A botrányt épp ez okozta. Hogyhogy? Hát nem a km-es törvények betartása miatt? Nem az engedelmességért? Nem! Előre elkészítette megváltását nekem, hogy amikor majd felnyílik szemem, megnyitja szívemet is és beenged országába, beléptet az örökkévalóságba, csak mert eldöntötte már a kezdetek kezdetén! Szívébe fogadott, belepecsételt. Ez a nagy titok.

Botrány, mondták, felháborító! Itt ugrándozik, énekel, dicséreteket zeng, hogy ő már nem hal meg soha, mi meg kínlódunk a száraz istentiszteleteken ébren maradni a prédikációk alatt.

A szívemben lobbantotta föl a lángot s nem a törvényszabta keretekhez igazított. Az mellékzönge, kísérőlevél –  a lényeg, felszabadított minden megfelelési kényszer alól! És megtudhattam: minden, ami történt, a javamra volt!

Hogyhogy? Mit hőzöng ez itt? Hisz háború van a szomszédban (akkor épp a szerbeknél), kinyírnak mindjárt minket is, ez meg itt papol valami hebehurgya boldogságról.

IGEN!

Nem a templomban találkoztam vele, nem adtam neki hálát semmiért addig, amíg nem tudtam, kicsoda ő nekem s én ki vagyok neki. Javamra volt az ugri-bugriság, a botránykeltés izgalma, a be nem illeszkedő magatartás, a kánonokból való kimaradás, a partonkívüliség!

Irigykedve nézték, mit örvendezik itt ez a bolond. Anyám csak örült, hogy legalább boldog vagyok. Barátnőm furcsállta, idegenkedett, jobban, mint azelőtt, de felmérte, ez nem neki szól, ez a bolondok boldogsága, nem a megfelelni akaróké.

Hogy én templomba mentem volna hálát adni felvételi után? Nem is emlékszem! Milyen élmény lehetett az akkor? Az öröm forrását afelett, hogy bejutottam, még nem ismertem. Szerencsém volt, amije mindenkinek lehet. Na de örök élete? Ha mindenki tudatában lenne ennek, kalapját égnek dobálva hallelujázna hetenként/naponta legalább egyszer! Nem savanyodna a padokban, nem keseregne sikertelen élete fölött, nem panaszkodna félrecsúszott karriere miatt, nem irigykedne másra s főleg nem pletykálna, nem terjesztene rossz híreket a többiekről.

Az igaznak minden a javára van! Ha elhagyja a barát, ha összesúgnak a háta mögött, ha kibeszélik titkait. Hiszen világosabb a napnál, senki sem bűntelen, bűnben születtünk, bűnben fogantattunk, megváltásra szorulunk mind s ez bizony olyan drága, hogy annyi pénzünk nincs, Dáriusz minden kincse sem lenne elég megvásárolni az üdvösséget. Mert nem eladó.

És IGEN,

ott van bizony, ott van a legközelebb hozzánk, amikor kilépünk a világ adta ilyen-olyan formái közül és hagyjuk a lelkünk beleszédülni abba az időfalak közti hasadékba, ami kivonja érdeklődésünket ebből a világból, megragadja szellemünk/lelkünk/szívünket teljes egészében. Megnyílik a fülünk az addig nem hallottakra.

Aki ezt nem tapasztalhatta meg, annak bizony fogcsikorgatós, keserű út lesz végigszenvedni életét a templomi padokban. Az a vallásos, kemény vasmellény, amit viselnie kell vasárnaponként – gyötrelmes lelkifurdalásokban, ha ugyan van még neki ilyen és át meri adni magát az önvizsgálatnak. Mert ha igen, talán esélye is lesz valóban elnyerni az üdvösséget. Mert a lelkiismeret nem más, mint fúrógép, ami folyton ás, mind mélyebb rétegekbe, hogy felvakarhassa a letelepedett koszt s az üdvösség örömüzenete beérjen a szívig. És nem, utána sem a törvényeknek való megfelelési igyekezet következik, hiszen az eddig megtette a magáét, bemutatott magadnak, hogy lásd, milyen bűnös vagy. És milyen szánalmas és alkalmatlan.

Meglepődtél? Bizony: a törvényadta szabályok szívtelen betartásánál nincs kényelmetlenebb, se képmutatóbb ezen a világon. De a törvény betöltése óta, amit értünk a világ teremtője és ura tett, Fiának önként vállalt kereszthalálával – nincs szükség annak kiegészítésére. A megváltás tökéletes. Nem tehetsz hozzá semmit, amiért téged dicsérhetnének. Csupán elfogadhatod, mint ajándékot.

És ki a bolond? E világ szerint az, aki ezt elfogadja. De nem tehet hozzá semmit, és nem törődhet azzal, amit a világ mond.  Megváltottságát magára ölti. És ez bizony ünnepi öltözet, mit visel a bolond éjjel-nappal.