"Mert jobb, ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az Isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve." 1 Péter 3:17.

Ezt nem sokkal megtérésem után mutatta meg az Úr. Azt hittem, eleinte, most minden sokkal jobb lesz, hiszen jó leszek, szófogadó feleség, elsősorban gyermekeivel törődő anyuka. És nem ez történt. Megtérésem heves ellenkezést váltott ki családomból, főleg a férjemből. Mikor panaszkodtam erről, ezt az igét mutatták meg nekem. El is hűltem kicsit. És még ezzel párhuzamosan a Lukács 14:25-35 igerész, ami az önmegtagadásról szól. Szóval az Úr követése enélkül nem megy.

"Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze?" Luk. 14:28. És:

"Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába." Máté 18:3 És:

"Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik." Máté 10:22 És ezzel párhuzamosan folyamatosan bizonyságot tett az Úr arról, hogy Ő mennyire szeret engem. Csak Krisztusra kellett "néznem", aki maga bűntelen lévén, önmagát önként odaadta értem, bűnösért. Senki nem szeretett úgy, mint Ő. Senki nem akart értem meghalni soha, megtagadni önmagát értem soha, mindig mindenki csak akart valamit tőlem addig. Soha nem felejtem el az Ésaiás 43:1-7-et!

"És most óh Jákob, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Egyiptomot, Kúst és Sébát helyetted. Mivel becses vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért; Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek. Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányaimat a földnek végéről, Mindent, aki csak a nevemről neveztetik, akit dicsőségemre alkottam és készítettem!" Ésaiás 43:1-7 És:

"... vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre. És nevekednek, mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál. Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákob nevét emlegeti, és másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izrael nevét említi." Ésaiás 44: 3-5.

Ha az Úr nem mondta volna azt az igében, hogy: " ... az asszony férjétől el ne váljék." 1 Kor. 7:10; és "... meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében..." 1 Kor. 7:14/a, és "Mert mit tudhatod te asszony, ha megmentheted-e a férjedet..." 1 Kor. 7:16/a, ezt a hosszú időt (19 év!) ki nem bírtam volna.

Hát ezért nem nélkülözhetjük az Ige ismeretét, és megtartását.

Az Úr előre megmondta, hogy üldözéseknek leszünk kitéve, sőt, senki nem marad anélkül.

Ha nem járnék Szellem szerint, hanem test szerint, itt tartanék? Egyedül az Úr tudja az életünket, kit milyen megpróbáltatásokon visz keresztül, hogy megtisztítson, mint az aranyat. Ez a megszentelődés ára. Kitartani végig, minden nehézség közepette az Úr mellett. Ezért küzdünk: a hitért, hogy e világ gondjai meg ne fojtsák.

Csak kitartás!