Azt hittem mikor erre a pályára mentem, elmondhatom a saját véleményemet egy-egy szerepen keresztül. Lassan és szomorúan kellett rádöbbennem, hogy ez nagyon korlátozottan lehetséges. Meghatároz a szerep. Meghatároz a rendező! világnézete, ha van neki, ha nincs. Aztán rájöttem, hogy ha hiteles akarok lenni, csakis őszintén, magamat adva játszhatom, ez pedig enyhén szólva exhibicionizmus. Persze, mondhatom azt, hogy a szerep ilyen, de én töltöm ki! önmagammal, és nem hagy érintetlenül. Sőt! Mivel általában nem a színész válogatja a szerepeket, hát kialakulhat benne, ha tisztességesen csinálja, egy olyan egyveleg, hogy maga sem tudja kicsoda, a nagy művészi cél érdekében, hogy azt sugározza, adja át, amit az író, a szerep, a rendező és a legvégén kicsit a színész is elgondolt.
Szóval nem erősíti a jellemet.Vagy nagyon is próbára teszi! És mindent alárendel a munkájának, mert AZ többet ér. Mindennél. Minden más másodrangú.Nem veszélytelen foglalkozás. Főként ma, amikor a meztelenkedés, sőt akár a "szent" cél érdekében a közös, akár nyíltszíni szex is kötelező(!) lehet. Komolyan gondold meg, milyen pályára adod a fejed, ha még nem döntöttél. És ha keresztény vagy.
Persze, önmagában a színház nem rossz. Csak avatott kezekben működik helyesen. Ehhez keresztény emberekre van szükség, íróra, színészre, rendezőre. Hogy eredeti, tanító-nevelő jellegű feladatát betölthesse.
