előbb lerombolja a törvényt

ami mentén élhető a lét

kiforgatja, ahogy tetszik

s ha összegubancolódott

felrúgja, amit „alkotott”

de kivonja magát,  mossa kezét

köze sincs hozzá, keni másra

szabad vagyok! üvölti - holott

 megbotlik saját lábnyomában  

nem akar tökéletest

az ellen nagy hanggal tüntet

ő a törvény! ő a teste!

kívánsága: önszeretet!

s kidob gyermeket, papot

vádol rendet mit elhagyott

ahogy az élet szolidabb lett

nem fért bőrébe, új-ság kellett

vegyen el nő nőt, férfi férfit

uncsi már a természetes lét itt

gerjedjünk inkább egymásra

kígyót-békát kiáltsunk másra

rondítsunk bele a világba

miénk a világ arzenálja

kinyírjuk, aki nem tart velünk

könyöröghet, de elintézzük

ne szülessenek emberek

elegen vagyunk elegek

terpeszkedik a dínom-dánom

kiteszi konyháját a placcra

ne közlekedj, bezárt a tér

Nemecsek halott, a grund miénk

esztelen lázadó lettél ember

mit neked Isten, mit neked ember

szállnál magadba mielőbb

ne juss, ahova nem szeretnél

(nk)