Ma reggel az jutott eszembe, hogy az Úr értem és helyettem halt meg, annyira szeretett. Hálás vagyok Neki és lehetek is ezért. Nem nézett az előtte levő örömre, hanem megvetve a gyalázatot, kereszthalált szenvedett értem. Az életem, életünk küzdő tér. És végig ellene kell állnunk a bűnnek. Mindenki irányában békességgel és szentséggel kell élnünk. A fenyítést örömmel fogadnunk, még ha keserves is. Azért fenyít az Úr, hogy szentségében részesüljünk. És állhatatosnak kell maradnunk, mert mozdíthatatlan országot nyertünk, rendíthetetlennek kell lennünk nekünk is végig. És hálával szolgáljunk az Istennek, Neki tetsző kegyességgel és félelemmel, mert Ő megemésztő tűz.

Mindez "magyarra" azaz ma is érthető emberi szóra lefordítva azt jelenti, hogy a bűn ellen kell állnunk végig, mert az életünk egy harctér, és ez az állhatatosság, hogy kitartunk (ha pedig lecsúsztunk, visszatérünk) a keskeny úton, ami ennek a világnak való ellenállást és az Isten szabályai, törvényei szerint való élést jelenti.

Végig.

Olvassuk el ezeket az igéket a Zsidó levélből. De a többit is.

Nem szabad engednem, hogy a keserűség felnövekedjen bennem. Emberi megértés jól eshetik, de nem segít ki belőle, csakis az Úr Jézus Krisztus megismerése: Ő kárhoztatta ezt a világot az Ő emberi testében. Róma 8:3