a háborúk tegnap még nem lihegtek a nyakunkba

sztereotípiáink mára idegenek 

múmiára néz így, mint rád a gyermek

meghatároz a múlt,  kiszór a jelen

a jövőben eltűnnek a régi alakok 

hol rejtve lennénk, megkülönböztetettek 

csak töltelék szavaikat hallom

csontváz szájában a mondat

az értelemszerűen/ugye skandálása

egy mondatban, mint kinek nem jut eszébe

mit is mondana, hát húzza-nyúzza

illetve-t mond szépelegve vagy, 

ezáltal-t így helyett

és egyenlőre-t mi más, mint egyelőre

(mert egyenlő részt kapunk, de pillanatnyilag/most/momentán pld. kevesebb / több illet

nem vagyunk egyenlők – egyelőre/még

majd, ha utolérsz teljesítményben!)

A magyar, ha beszél, egyenesen megmondja, mit akar. Nem kertel, nem köntörfalazik, nem kér bocsánatot azért, hogy megszólal, ha már szólal. Nevén nevezi a gyermeket, a dolgot. Világosan fogalmaz, nem mismásol, nem festi át a semmit valaminek - ha beszél. De ha író, költő, aki fogalmaz - eleresztheti fantáziáját, és akkor mindenki tudja, hogy most nem egészen igazat hall, hanem valamivel többet, vagy kevesebbet. Ez már a művészetkategória. De az élet nem fantazmagória, elképzelés, hanem valóság. Csak ennek talaján nőhet ki minden. Amikor tudósítunk, hírt közlünk - nem színezzük, nem köntörfalazunk, nem kelletjük magunkat, nem hivalkodunk hanem egyenesen beszélünk, világosan fogalmazunk, pontosan használjuk a kifejezéseket,hogy értse meg a másik. Igazat szólj, ne csak a valódit - ezt Arany János a költőknek mondja , de mi a mindennapokban, egy rádióinterjúban, egy hírközlésben nem verset írunk, nem képet festünk, hanem világosan beszélünk, érthetően. Nem magunkat propagáljuk, hanem a tárgyról, a témáról szabatosan, egyenesen fogalmazunk. Ha nem, akkor olyanok vagyunk, mint a majom, aki magát tolja elénk folyton, elterelve figyelmünket a lényegről. Ha kérdeznek válaszolj egyenesen, ne írj a levegőbe körmondatokat mielőtt a lényegre térnél, mert nem kiselőadást kértek tőled, hanem véleményt. A tőmondatos, vagy egyszerű bővített mondat sokkal élvezetesebbé, könnyebbé, érthetőbbé teszi a beszélgetést, nem untat, nem terhel feleslegesen, jobban meg is ragad az emlékezetben. Elálmosít a köntörfalazás. Aludni hazamegyünk. S ha fizikailag ugyan még veled szemben állunk és téged hallgatunk, már másfelé járnak a gondolataink. Mert elűzted őket a sok töltelék kifejezéssel, amitől már nem érdekel, amit mondasz. Mert így azt közlöd velünk, hogy fontosabbnak tartod maga és ez taszít. Mindenkit. Illeg-billeg, kelleti magát, holott csak azt kérdeztük tőle, mit tud/gondol a szóbanforgó ügyről. Nem arra kértük, hogy a kérdésünket ismételgesse. 

Manapság rengeteg időt pazarolnak az interjúkban ezekkel a töltelékekkel, mint pld:

én azt gondolom, úgy látom, illetve nem is értem, miért így, értelemszerűen stb. Ahelyett, hogy azonnal a tárgyra térne. De ő kitölti az interjúra adott idő felét: szabadkozással, magyarázkodással, magáról adott információkkal, hálája kifejezésével, stb.

nagy zavar van a fejekben

helytelen szóhasználat árulkodik róla

ilyen az ország, viszi hírünk  a közmédia

nem tájszólás ez, csak műveletlen szegény

magyarból elégtelent érdemel 

polgártársaim, az Isten szerelmére

úgy bántok a beszéddel, mint a mostoha

minden cafrangot rádobáltok

a dráma is szöveg lett, nem mű, csak piszkozat

évek óta ilyeneket rendeznek/írnak

azt gondolom, teszi minden válasza elé

de minek? azért szól, mert gondol, hát nem?

kezdené rögtön azzal, amit akar

mert ha nem gondolná, hogyan mondhatná

ha meg elnézést kér, hogy gondolkodik

hallgasson inkább, meg se szólaljon

ráadásul a sok 'ámerikás' felhang

 felvág, de lóg rajta, mint a gatyamadzag

töri a magyart, énekelve

azt hiszi, így nemzetközi lesz

pedig csak paraszt

ki megveti anyanyelvét, a magyart

pedig szebb/gazdagabb nincs e földön

tanúsította ezt egy művelt kínai is

várom, mikor vált nevet, aki Magyar

hisz ellene él, dolgozik – így beszélve

javaslom, aki olyan szerencsétlen, hogy

ily vezetéknevet kénytelen viselni

változtasson, pld. Juróp Dani-ra

vagy nevezzék Louiznak, Peternek

minek törni otromba magyarunkat

mire már csak Kelet csodálkozik lassan

s ha ferdítéseiktől megundorodnak

ne használják, sutba nemcsak a nyelvvel

a nemzettel is

2025-02-14