azt megtanul a ember.

Prédikálni később, menekülő út.

Iga alá hajtani a fejet önként

csak a nagyon bolond, az eszement tud.

Akarnia kell, ha jót kíván magának,

s felülről szagolná még az ibolyát,

vagy ha tetszett, mit eddig alkotott

és jódolgában nem fordult ki az ész.

- Jaj, ne sírj! - szól anyánk, jobb ott nektek fent!

Van még mire várni, nap, eső, szelek! 

Párnák közt ül a hős, szájjal karatézik,

támaszt remélhet innen-onnan is,

könyöke is övé, nem kell kölcsönkérjen,

főnöke és beosztottja van,

parancsol magának, és szabadon járhat,

vagy ketrecében elfér egyedül,

mozgástere van, járni tud a lába,

magát ölelheti át, ha nincs mása –

még annyi lehetőség van!

Kinőhet a muszáj rózsabokra,

beporozhat méh, körbedong darázs.

Életben vagy, még szuszogni bírsz,

nem fújt ki minden! De már sietős.

Hadar a színész, műsorvezető,

szavatokba vágnak kíméletlenül,

egyszerre beszéltek mind, nem érteni,

foszlányok érnek el a tudatig.

Sietős lett minden.

Fuss te is, ha bírsz, haza, mielőtt

végleg bezárul az ajtó.

(nk)

2025-05-15