" A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét. Meglásd azért, hogy a világosság, amely tebenned van, sötétség ne legyen." Lukács 11:34-35

Ma reggel a Lukács 11:21-től olvastam az Írást.

Jézus tanít arról, hogy őrizzük meg a "házunkat".

Később ellentmond egy asszonynak, aki boldognak nevezi a méhet, amely hordozta Őt, és az emlőket, amely szoptatta Őt. "Sőt, inkább boldogok akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt." 11:28

/Holnap nem lesz Istentisztelet, mert elutaznak Zapata budapesti szolgálatára. Milyen dolog ez? Nekünk már van világosságunk, nem kell elmennünk mint Sába királynője Salamonhoz./

Később Jézus egy farizeusnál ebédel, meghívásra. És jól letolja azt, és azokat, mikor csodálkoznak, hogy nem mos kezet ebéd előtt. Nem teketóriázik. Utána ezzel a magatartással kivívja azok ellenszenvét, gyűlöletét. Nem volt valami"finom". Akár udvariatlannak is mondhatni. A törvénytudók felett is ítéletet tart - "Jaj néktek is!" - 11:46

Később pedig azt mondja az ő tanítványainak: "Mindenekelőtt oltalmazzátok meg magatokat a farizeusok kovászától, mely a képmutatás; mert nincs oly rejtett dolog, mely napfényre ne jönne, és oly titok, mely ki ne tudódnék." 12:1/b-2

És így folytatja:

"Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, és azután többet nem árthatnak. De mondom néktek, kitől féljetek: Féljetek attól, aki minekutána megöl, van arra is hatalma, hogy a gyehennára vessen. Bizony mondom néktek, ettől féljetek." 12:4-5

Aztán a vagyonkérdés. Egy ember arra kérte, hogy mondja meg a testvérének, ossza meg vele az örökséget. Jézus válasza: "... eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az ő élete." 12:15

ISTENBEN KELL GAZDAGNAK LENNÜNK. EZT NEM VEHETI EL TŐLÜNK SENKI.

És ez volt a szívemben ma reggel. Az az enyém, ami a szívemben van. Maga az Úr. Őt őrizzem meg, mert Ő a kincs, amit, akit megtaláltam. Őbelőle tudok másnak adni, ettől, Tőle ne engedjem, hogy megfosszon bárki, ezért kell őriznem a "házam", hogy ne jöhessenek be a rablók.

"Mert az élet több mint az eledel, s a test mint az öltözék."12:23

Ahogyan a liliomokat öltözteti az Úr, úgy ruház fel minket is.

Van egy csodálatos ruhánk. A hit. Hitből szőtték a ruhám. Maga Isten szövi, szőtte, adta rám. Én vigyázok rá. És Ő is vigyáz rám. Ebben a ruhában vigyáz rám.

"Adjátok el, amitek van és adjatok alamizsnát; szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti." 12:33

Ha ez valakinek nehéz, akkor nem tudom mit mondjak...