"Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán!" Júdás 9
2009. december 06. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

"Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán!" Júdás 9

Zakariás könyvében olvasom, hogy "Dorgáljon meg téged az Úr, te Sátán, dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből kikapott üszög-é ez?"

És e pár fejezet elvezetett a Júdás levelének 9. ik verséhez.

Nem mondhatunk káromló ítéletet senkire, az angyaloknak sincs erre joguk, ez a jog kizárólag az Úr Jézusé.

Ez a levél komoly figyelmeztető a különszakadóknak, az ellenkezőknek, a zúgolódóknak, panaszolkodóknak, a maguk kívánságai szerint járóknak, a kevély szavakat szólóknak, a haszonlesésből személyimádóknak. Akik ott vannak a keresztények között, de a sötétség homálya van fenntartva számukra örökre. Mert azok közül sem jutott be mindenki Kánaán földjére, akiket az Úr Egyiptomból kiszabadított, és az angyalokat is sötétségben tartotta, akik elhagyták az ő lakóhelyüket.

A bűn olyan, mint a tűz. Ebből ragadott ki bennünket az Úr Jézus az Ő kereszthalála által. De ha bűnben maradunk, úgy járunk, mint Sodoma és Gomora, Káin és Kóré.

De a kérdés: szabad-e nekünk szídni az ördögöt? Lehet-e csúnya szavakkal illetni őt? Miközben kiűzzük egyik-másik emberből?

Jézus a példa. Menj ki belőle, csak ennyit mond nekik, és azok engednek a szavának. Mi ugyanezt, ha felhatalmazott rá a Szent Szellem, ugyanígy megparancsolhatjuk a JÉZUS NEVÉBEN, de nem minősíthetjük őket.

Hallottam testvért úgy imádkozni, hogy közben tele volt gyűlölettel a gonosz felé, és piszokul szídta. És eközben megtelt az ő benseje erőszakossággal.

Jézus Krisztus úgy győzte le a Sátánt, hogy annak nem volt támadási felülete, amin keresztül megfoghatta volna. Mert Jézus Krisztus nem követett el bűnt. Mindig az isteni természetet hagyta uralkodni magában, nem engedett a testi indulatoknak. Haragudott az emberekre, akik vásárt űztek az Atya Templomából, de a Sátánnak csupán ellenállt, mikor az megkísértette a pusztában. Nekünk Ő a példa!

Nemrég felkerestem egy testvért, aki már régóta leszakadt a hívők csapatától, majd meg-megtéregetett, járt ide-oda, közben tele van a szíve haraggal a saját népe iránt, és abban is biztos, hogy vezeti őt a Szent Lélek, bár bűnösnek vallja magát. Micsoda kutyulmány! És imádkoztam érte, bár volt egy rossz mondatom, amivel nem értek egyet, hogy egy nevezőn vagyunk. Nem vagyunk. Csak abban a tekintetben, hogy Jézus Krisztus az Úr. De ha az életünkkel nem ezt igazoljuk, azaz nem engedelmeskedünkaz Urunknak, akkor haszontalan, rossz szolgák vagyunk.

És miért tettem ezt? Mert kedves és jó humorral áldotta meg ezt a testvéremet az Úr. De tévelyeg. És én is, mikor inkább embernek akarok tetszeni, és nem Istennek, aki nem személyválogató. És sok ilyen "leszakadt" testvérem van. Nem lehet magában bölcs senki. Más közösséget kell keresni, de kell közösség, ha az, amiben vagyunk nem az igazi.

És, hogy igazi e vagy sem, attól függ, mennyire hiszi, tiszteli, engedelmesekedik az Igének, azaz Isten Szavának.

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr91577303

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása