Hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten egyszülött Fia, aki eljött értünk, megtestesült Isten igéreteként Mária testében, aki szűz volt, és így hozta világra az Ember Fiát, akinek az apja-atyja Isten.

Hiszem, hogy azért jött el, mert együtt dobbant a szíve az Atyával, aki úgy szeretett minket, embereket, hogy meg akart váltani a haláltól, a Gonosztól, akinek a rabságába estünk. Ehhez a szeretethez adta magát társul az Úr Jézus. Eljött, emberként, bűn nélkül élte az életét, és engedte, hogy megfeszítsék a mi bűneinkért.

Hiszem, hogy feltámadt, sőt, bizonyságom van felőle, mert sokszor megtapasztalom, hogy meghallgatja a kéréseimet. Ő ÉL.

Hiszem, hogy nekünk most már, akik hiszünk benne, van lehetőségünk a mennybe jutni, mert Ő kifizette a váltságdíjat értünk, a mi bűneinkért, az Ő halálával. Értünk ontatott ki a vére.

Hiszem, hogy annál is többet adott nekünk, mint a bűneink bocsánata. Ezt megszerezte számunkra, akik hiszünk benne. Azt is lehetővé tette, hogy úgy járjunk itt, úgy éljünk itt a földön, ahogyan Ő, bűn nélkül, mert Ő velünk van, és megszabadít, megtart, megáld, meggyógyít, megoltalmaz minket.

Azt is hiszem, hogy hatalmat adott, hogy az Ő nevében ellenálljunk a gonosznak, és legyőzzük azt, az Úr Jézus nevébe vetett hit által. Mert befogadtuk Őt a szívünkbe, a szavaival, a Szellemével együtt. Megkeresztelkedtünk, azaz bemerítkeztünk az Ő parancsa szerint, és újjászült bennünket, és most már nem vagyunk evilágiak, hanem "mennyeiek".

Hiszem, hogy az az akarata, hogy szentek legyünk, és megszentelődjünk, és megszenteljük magunkat, a szívünket, a kezeinket, és Ő is megszentel minket ekkor.

Hiszem, hogy igaz az Ő Igéje, és az Ő Szavába vetett hit tartott eddig is életben, áldott meg anyagilag, egészségileg, őrzött meg a Gonosztól.

Hiszem, hogy adott és ad erőt nekünk minden nap, bölcsességet is ad, és ha engedelmeskedünk Neki, akkor a Szelleme megtermi bennünk azokat a gyümölcsöket, amik, ha megvannak bennünk, nincs ellenünk törvény.

Azt is hiszem, hogy amíg nem vagyunk teljesek Vele, addig részben törvény alattvalók vagyunk. Amíg még van bennünk fogyatkozás. Magunkról nem állíthatjuk, dicsekedve, hogy tökéletesek vagyunk, de állítanunk kell, hogy az Úr tökéletessé tesz minket. Ez viszont nem jogosít fel arra, hogy visszaéljünk az Úr kegyelmével és szándékosan vétkezzünk. Amikor már tudjuk, hogy valami bűn, akkor annak ellenállunk, és nem tesszük meg.

Ezek alapján azt is hiszem, hogy van pokol. Nekünk, hívőknek elsősorban nem ezzel kell foglalkoznunk, nem ezt kell "tanulmányoznunk", hanem az "odafelvalókat", de nem hagyhatjuk figyelmen kivül, mit mond ezzel kapcsolatban Isten Igéje.

Meggyőződésem, hogy Istentiszteleti alkalmainknak, ami nem csak egy héten egyszer kellene legyen, hanem minden percben, az az oka,célja hogy hálát adjunk Neki, énekeljünk Neki, dicsérjük Őt, egyenként is, külön-külön is, és tanulmányozzuk az Igéit, de közösen. Csakis így épül bele az életünkbe, és így formálódunk át Isten ábrázatára, amire parancsot is kaptunk.

Ez a mi dolgunk. Egymásért felelősséget vállalva, hiszen egy test vagyunk, de mégis mindannyiunknak megvan a külön felelőssége. Nincs vállrándítás Isten gyülekezetében, testében, mert azt megsínyli minden kis rész, minden ember.