János első levelében erről a közösségről van szó. És arra figyelmeztet, hogy ha mi azt mondjuk magunkról, hogy nem vétkeztünk, hazudunk. Isten igazít meg. Azzal, hogy világít és kiderül - milyen szép magyar szó ez! - mi az, ami nem tetszik Istennek. Honnan? Az Igéjéből. És ha valaki azt mondja, hogy az nem úgy van, jól gondolja meg, mert Istent nevezi hazugnak, ha nem tartja bűnnek azt, amit Isten annak nevez.
Azon a keskeny ösvényen, amit a bolond sem téveszt el, úgy maradhatunk rajta, ha engedünk Isten Szavának, és az Ő szavaihoz, tanácsaihoz, ösvényéhez igazítjuk az életünket. Ezt jelenti a Vele, a Benne való járás, élés. Amikor nem az Ő tanácsára hallgatunk, kiesünk, letérünk. Vissza kell mennünk Hozzá. Azaz: beismerhetjük, hogy bűnt követtünk el, eltévedtünk, test szerint jártunk... Így kerülhetünk újból Vele közösségbe, aki Világosság. És ekkor mi is világosak leszünk. Az Ő kiontott Vére a garancia arra, hogy megbocsát és megigazít.Csak ne csapjuk be magunkat. Ne maradjunk a bűnben. Folyamatosan Vele, Benne kell maradnunk, ha részesülni szeretnénk az elragadtatásban.
Ez az én stílusom, ami többes szám első személyt használ, nem felszólító módban, hanem kijelentő módban, azaz megállapítom, nyugtázom, hogy ez így van. A jó tanítvány is így tanul, hogy amit megismert, megértett, azt meg is jegyzi. És a többesszám azért van, mert nem egyedül nekem szól, csakis a testvéreimmel együtt alkothatok egészet, azaz épülhetek bele az Úr Jézus Testébe, aki az Egyház.Aki nem szereti Isten Igéjét, nem kutatja azt, az nem szereti Istent sem. Mihez, kihez ragaszkodik?
Egy hosszú élet sem elég ahhoz, hogy mindent megismerj az Úrból!Arról nem is beszélve, hogy Isten csakis az Őt szeretőknek jelenti ki magát. Azaz azoknak, aki keresik Őt, akik félik Őt, akik tisztelik Őt.
