Jó író. Kiírtam pár részt belőle, fel akarom olvasni a kollegáimnak értekezleten.
Eszembejutott valami: az ember, mikor nem ad jelentőséget annak, amit mond - gyorsan, darálva beszél: CSÖRÖMPÖL. A beszélgetésnek van ritmusa. Lélegzetvétele. Szívdobbanása.Amikor "csörömpölünk", hasonlóak vagyunk a rossz úton, gyorsan, sietősen végigrobogó mezei munkákhoz használt gépekhez. Sérti a füled. Alig várod, hogy elhaladjon.
Mikor pedig magad is fontosnak tartod a mondandód, olyan lesz a beszéded, mint a gyógyír a léleknek, orvosság. És ha az a beszéd igaz is - hát nem száll el a levegőbe, nem sérti a füled, hanem beleng a tudatodba, behatol a lelkedbe, átír benned bizonyos dolgokat. nem bagatellizálódik.Ilyen igaz beszéde a Bibliának van. De neked is, ha tartod magad ehhez. "A szív teljességéből szól a száj."
Azt tudod adni, ami a szívedben van. És abból építő mondatoknak kell fakadnia, ha építeni akarsz.
