Az Úr elé odavitték a házasságtörő asszonyt (János 8:1-3), nem odament, magától, hanem odavitték. Ebben a történetben, ami valóságosan megtörtént, nem példázat, így volt. Egy másik alkalommal történt az, hogy az asszony odament Jézushoz, mikor olajat öntött a lábaira a farizeus házában (Máté 26:6-7),és odamenekült az Úrhoz ( Lukács 7:36-38). Mindkét történet valóságosan megtörtént. Pontosan úgy, ahogy le van írva. Nem kell belemagyarázni, vagy megmásítani, vagy "erősíteni" emberi toldásokkal. A házasságtörő asszonyt akkor odavitték. Egy másik pedig odament Jézushoz.
És ezek még akkor történtek, mikor az Úr még itt volt a földön.Mi már odamentünk, odamenekültünk Jézushoz, már megtértünk Hozzá.
És még egy. Nem jó, ha elragadja az embert a saját beszédeitől a hév, és helytelenül kezd dolgokat állítani. Az ige azt mondja: "A szív teljességéből szól a száj." Nem azt, hogy "szóljon".
Különben nagyon jó volt, amit a testvérnőm a dicséretről mondott. Milyen jó, mikor az Úr felkeni a nyelvünket, és szépen, szabatosan, érhetően tudjuk elmondani, amit közölni akar velünk. Jó volt látni a testvér buzgóságát, izgalmát, felkészültségét, nyíltságát...
A pásztor tanításából is bővebb információkat nyerhettünk az imádással kapcsolatban. Azt lehet imádni, amit, akit ismerünk, és szeretnénk még jobban megismerni...Kár, hogy azzal a bénító hatással sokan nem tudnak megküzdeni, és képtelenek hangosan imádkozni. Pedig az Úr türelmes, nem olyan, mint az ember, és kivárja, amíg megszólalsz...
Egyik testvérem mondta, de nagyszerű meglátás volt!, hogy jó folyamatában nézni Isten munkáját, kijelentéseit. Pld. az Ószövetség és Új szövetség viszonyát. És a köztes időszakot, amit az Úr Jézus földi tartózkodása jelentett. Mi már az új szövetség idején élünk, Új szövetséget kötöttünk, nem is köthettünk volna mást az Úrral, és ennek HATALMAS következményei vannak.
Pld. az, hogy új teremtés vagyunk már, meghaltunk az óemberünknek, a törvénynek, kegyelemben élünk, nem is mi élünk, hanem bennünk az Úr, örök életünk van!!! és ehhez csak egy a teendőnk: megmaradni ebben a hitben, ragaszkodni "megvallásunkhoz". Aztán a tanulás folyamatában megtanuljuk, kik vagyunk Krisztusban. Úgy leszünk tanítványok, hogy elhisszük, és kíváncsian keressük, kérdezzük, kutatjuk Isten bennünket kijelentő, meghatározó igéit. Aztán ennek megfelelően átalakítjuk az életünk, és ez a hitünk gyümölcse. Ez egyeseket vonz, másokat taszít, de ez az Úr útja...