Pál azt mondta:" Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. "1 Kor.2:1-2
És miért? Mert ebben van az erő!" Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje."1 Kor.1:18
A különféle tanítások nem elégségesek. Mikor összejövünk, mindig Jézus Krisztus kereszthaláláról kell megemlékezzünk, Ő meghalt ennek a világnak, legyőzve azt. Ha "úgy" szerette volna ezt a világot, ahogyan mi szeretnénk, hogy szerette volna, itt lenne közöttünk.Ne hagyjuk magunkat becsapni! Ha ezt a világot követjük, elveszünk. A lelkünket is, a testünket is meg kell őriznünk, nyernünk az örökkévalóság számára. Ez a feladatunk. Egymást figyelmeztetnünk, egymásért imádkoznunk, de MINDIG azért, hogy feddhetetlenül őriztessünk meg az Úr Jézus visszajövetele napjára. Hogy ne legyen rajtunk szeplő, sömörgözés. Azaz hiba. Azaz bűn. Az ószövetségi áldozatoknak is tökéletesnek kellett lenni. Ne legyenek holt cselekedeteink. Mindent az Úr Jézus nevében tegyünk. Ha Ő is megtenné, mi is megtehetjük.
A megtéréshez illő gyümölcsöket kell teremnünk. Ha ezek nincsenek - nincs megtérés, csak "szájtépés".A farizeusokat János keményen megfeddte. Jézus is gyűlöli a képmutatást.
Nem kell megmagyarázni a dolgokat. Kimagyarázni, hogy de ezért vagy azért teszek így vagy úgy. A ti igenetek legyen igen, a nem pedig nem - mondja az Úr.És beszélni sem kell sokat, És ahogy Pál "szinte Istenből szólunk" akkor jó. De ha a magunkét mondjuk, arra nem kíváncsi senki, mert nincs benne élet. Élet az Úrban van. Az Úrban dicsekedjünk. Hogy milyen "alacsonyak" vagyunk Hozzá képest. Vagy ha "nyomorultak", akkor azzal, hogy milyen nagyok vagyunk Benne! Mindenképpen csakis Őáltala, Benne állunk és állhatunk meg. Mindenünket úgy kaptuk. Hát azért sáfárkodjunk jól azzal, amit kaptunk. Hogy majd mások dicsekedhessenek velünk, nem mi magunkkal.
Hát nem csodálatos az Úr?
