Elolvasta a fiú a Viskót, és meg is nyugodott. Nincs megtérve. Valamikor gyerekkorában be is merítették, de aztán nem foglalkozott Istennel, most valamiért mégis elolvasta ezt a könyvet és TETSZETT neki. Rögtön el is ment bulizni.
Egy régi testvért meglátogattam, rég nem jár semmilyen gyülekezetbe, de nekem osztotta a tanácsait.Értitek miért fontos az IGE?
Nincs más az Igén kivül, ami megőrizhet bennünket a keskeny úton. A Szent Szellem is az Igével karöltve munkálkodik. Nincsenek sémák, de van egy örökkévaló váz, ami megtart, és ez nem a TÖRVÉNY, nem a betű, hanem az élő lüktető, ható, örökkévaló BESZÉDE az Úrnak.Mindig ehhez kell visszatérni. És ezt bevenni, ezt megfogadni, eszerint élni. Nevezzenek, aminek akarnak bennünket. A mi igazi nevünket Isten adja, Jézus Krisztustól már kaptunk egy nevet, az övét, ami keresztényeknek, azaz Krisztusiaknak, azaz Őt követőknek nevez minket, de nagy a gyanúm, hogy a saját jellembeli tulajdonságainkhoz kapcsolódik majd az a név, amit majd ott fenn személyesen Tőle kapunk.
Én nem vagyok tökéletes. De nem vagyok ebbe belenyugodva. Akarok tökéletes lenni. És ez lehetséges is, hiszen maga az Úr igazít meg naponta.
