Halványan, egyszerre csak felsejlik az emlékezetemben egy rég nem olvasott, hallott ige: "Atyámfiai, hogyha valaki ti köztetek eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez." Jakab 5:19-20

És ezzel egyszerre felmerülnek a többi "kiegyenesítő" igék is, amelyek intenek, fednek, és ezzel bizonyítják, hogy Istent szentség nélkül nem látja meg senki, de nem szabad megmaradni, ha elestünk, a bűnben, hanem meg kell térni belőle, mert ki kell tartanunk, és meg kell szentelődnünk, és nem szabad engednünk a kísértésnek, a keserűségnek, az ellankadásnak, hanem le kell győznünk azt.

Megvallom, sok akadály van a fejemben. És sokszor gondolkozom mereven, de az Úr az Ő Szent Szelleme által SZÓL, EMLÉKEZTET, hogy mi is az ígéret, mi is a teendőm, mi is az, amit biztosan tudhatok, amiben biztos lehetek. Pál úgy futott, mint nem bizonytalanra, és épp ezért megsanyargatta az ő testét, hogy ne váljon méltatlanná, tehát igyekezett ki is érdemelni azt, amit ingyen kapott.

Mi pedig, aki meg akar ilyen módon térni, azt azonnal megnyugtatjuk, hogy ne erőlködjön, mert semmit sem tehet az üdvösségért.

Nem is, és mégis. Mert elfog a keserűség, hogy minek "harcoljak", vállaljak mindenféle megalázást, mikor úgysem tudok megállni Isten előtt, és a bűneim, hiába vallom meg őket, csak-csak utolérnek, meg nem is kell nekem küzdenem ellenük, hiszen mindent az Úr végez el. És ha az Úr arra vár, hogy én végezzem ki már azt a bűnt az életemben, a Benne való hit által?

MERT HOGY ERRŐL VAN SZÓ.

Ítélnünk kell a belüllévök fölött. A hívőt, ha bűnt követ el és nem akar belőle megtérni, nem kell megtűrni a gyülekezetben. Hanem ha majd megtért belőle, akkor kell visszafogadni. Isten nem csúfoltatik meg. Isten szeretete és irgalma és türelme a bűnös ember iránt azért van, hogy az MEGTÉRJEN a bűnös életviteléből, hogy ÉLJEN. Nem elég egy előre elmondott és imának nevezett szöveggel, amit valaki után elismételek, azzal hitegetnem magam, hogy meg vagyok térve. Mert csak ha valóban be is veszem az Úr beszédét, el is fordulok a bűntől az életemben, meg is változik a természetem, mert engedem munkálni az Úr beszédét bennem - ezt jelenti, hogy befogadom Jézust a szívembe! - és Ő megváltoztat, mert megváltozom, és már nem vagyok hűtlen, nem lopok, nem hazudok, nem hízelgek, nem követem el azokat, amiket előtte, mert hogy HISZEK ABBAN, AKINEK A BESZÉDE AZT MONDJA, HOGY AKIK ILYENEKET CSELEKESZENEK, MÉLTÓK A HALÁLRA. Tehát hittel megváltoztatom az életem, a cselekedeteim, és ebben segítségemre VAN A SZENT SZELLEM, aki betölt örömmel, valahányszor így élek.

Sorolhatnám az igéket.

Jakab 4:7-10;Ézsaiás 1:14-17;28

Róma 14:13/b; 1 Kor. 5:12-13

1 Kor 9:26-27

Nagyon sokszor használja a Biblia azt a szót, hogy törekedjetek, igyekezzetek. Vajon miért?

Költői kérdés, hiszen tudhatjuk, hogy azért, mert kell törekednünk, kell igyekeznünk, kell cselekednünk, nem hagyhatunk mindent az Úrra, mondván, Ő a Mindenható, Ő tudja, miért vagyok ilyen-olyan-amolyan.

Erről kellene prédikálni, hogy hitet, erőt merítsen belőle a gyülekezet és AKARJON szentségben járni.

"Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom." 1 Kor. 15:34

Ha eddig valaki azt gondolta, hogy a szégyenkezés is bűn, hát olvassa el ezt az igét, és lássa meg, hogy van szégyenkezés, amit az Úr parancsol. Szégyellni kell a bűnt, szégyellni kell, ha valaki keresztény létére csak állítja, de nem ismeri az Istent.

Én magam hálás vagyok NEKI, hogy engedte megismernem ŐT, és hálás vagyok, hogy megváltott abból a hiábavaló életből, amit addig éltem. Teljes szívvel hiszem, hogy megváltott, és elkészítette számomra a helyet az Ő országában. De addig még van egy pálya, amit meg kell tudnom futni. És ez az én feladatom. És nem hiszem, hogy egyedül vagyok ezzel.

Az egység számomra azt jelenti, hogy amire eljutottunk, közösen, abban megegyezünk, és együtt is járunk. Ha nem együtt jutunk el, és nem egyezünk meg, és nem járunk együtt, akkor nincs is közösségünk egymással.

Az nem egység, ha úgy teszek, mintha egység lenne, aztán majd az Úr elvégzi a hosszú imádkozások alatt. Nem. Az Úr már mindent elvégzett. NEKÜNK kell megegyeznünk és megállapodnunk. Ha ez nem sikerül, akkor ne hárítsuk az Úrra.

És ez nem azt jelenti, hogy nem kell imádkozni. De van, amiért nem kell, mert már a miénk. Csak el kell fogadnunk. És aszerint cselekednünk.