kivonulhatok az életedből
attól neked nem lesz könnyebb
idegen csapódik melléd
odaverődsz idegenekhez
semmit nem tudtok egymásról
hazudtok majd magatokról
szépítgettek, satíroztok
töröltök rosszat, ami volt
ráfogjátok a többiekre
tanukat erre nem leltek
ki bolond hazug mellé állni
ha igazságodról nincs lelet
a részigaz egészen hamis
egy kis piszok is folt a képen
elég érvényvesztéséhez
annak, amit állítasz éppen
de.., mert akkor..., az nem is úgy volt…
kilóg a lóláb, ne magyarázz
idővel mindent elfelejthetsz
de ettől nem lesz, ami eltelt más
felötlik nemvárt pillanatban
a sűrű homályból kipattan
élesen vág beléd a szikra
úgy világít, másba is mar majd
*
Szükségünk van megingathatatlan dolgokra, evidenciákra. Enélkül gyülevész, garázda, szabad préda, egymásnak kiszolgáltatott, sebezhető lények vagyunk. Törvény nélkül elvész a nép. Az erejét az erkölcs adja, ezt pedig az emberi lét – mert az életben maradás a tét. Ez mindenekfelett álló, világos, tiszta parancs. Nincs magasabb rendű létezésforma az ember életénél. Törvényei világosak, egyszerűek, a bolond se téveszti el. Életben maradni, őrizni, tovább vinni legfennköltebb és legegyszerűbb parancsa. "Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet."* Minden, ami ez ellen megy, a halállal köt szövetséget. Nem szaporodik, csak élvezkedik, feléli a mások által életre szült gyümölcsöket, fogyaszt, pusztít és halál a vége.
Az erkölcs az élet eszköze. Bot, amire támaszkodhat, vessző, amivel terelget a harcmezőn az aknák között. Az élvezet az élet ráadása. Az öröm a nehézségek legyőzése utáni jutalom, a rossz feletti győzelem elégtétele. A küzdelem nélküli örömöket csömör, kiábrándulás követi. Az élet törvénye: először magadon uralkodj, hogy úrrá legyen benned az élet tiszta öröme – amiért hálát tudsz adni.
Hogy lehetsz büszke arra, ami ellene megy a normális életnek?
Az nem hivalkodik, nem kényszeríti másra saját meggyőződését, nem büszke arra, ami életellenes, aberrált, nem tüntet azért, ami nem szolgálja az életet, csak kihasználja. A normális embernek szégyenérzete van, hála Istennek, félelmei, gyöngeségei, bűnei vannak, melyekkel folytonos küzdelemben áll, nem értük, ellenük küzd és boldog, ha úrrá lesz felettük. Ezek a legyőzendő kísértések, ellenük nem szabad feladni. Nem vagyunk tökéletesek, tudomásul kell venni, állandóan kiigazításra szorulunk. Enélkül felfújt hólyagok, szétpattanó buborékok vagyunk. Nem az a hős, aki büszkélkedik ferdeségeivel, hanem aki küzd ellenük és legyőzi azokat. Nem menti fel magát, hanem vállalja ellenük a küzdelmet. Ha sikerül győznie, akkor is szerény marad, nem hivalkodik – hiszen nem azért jött a világra, mert ő akart, és nem azért megy ki belőle, mert megelégelte – hanem mert szabott időt kapott. Vigyáznunk kell, hogy gazdálkodunk vele – mert ezért biztosan számot adunk.
2025-06-28
*1 Mózes 1:28
