Hogy a tegnap mit tettél, azt mára már nem válthatod be.
Mindig csak a mai nap fontos. A most.Isten jelenidejű.
Az örökkévalóságból ha ízelítőt kaptunk, az ez: mindig a szíved éppen aktuális állapota szerint tud téged megszólítani Isten, tudod te meghallani Őt.Ezért hát valóban nincs semmi kárhoztatásunk, akik az Úrban járunk.
És ahhoz, hogy meghalljuk Őt, azt kell kimondanunk, ami bennünk van. És ezt méri meg az Ige, mennyire "isteni", Isten szerint való, és ennek alapján nyúl hozzánk. Segít, vagy dorgál, igazít, vagy bátorít. attól függően, mire van szükségünk.Hát ítélkezhetünk egymás fölött?
A farizeus és publikánus imája ma is érvényes. Az, hogy Jézus megjegyezte: "Ha jeleket és csodákat láttok, nem hisztek", nem tántorította el őt attól, hogy megtegye, amit az Atyától látott.Mikor Isten azt mondja, hogy teljes szívvel szeressük Őt, és egész embert kíván, minket, mindenestől, akkor ebben benne vagyunk minden erőnkkel és erőtlenségünkkel, kétségeinkkel és bizonyosságunkkal, tudásunkkal és butaságunkkal.
Olvasom János evangéliumát, és látom, látom, hogy csak cselekedetekről szól. Mit tett Jézus, mit mondott Jézus, ki hogyan reagált rá, mi történt.Hát nem ige az IGE?
Mert mit is fejez ki: cselekvést, történést, létezést. Ezt.Ez az Isten.
Az Úr Jézus emberként annyira egy volt az Atyával, hogy mindig azt tette, amit Ő mondott neki. Magában hordozta, egy volt vele, bemutatta Őt, mint együttérző, gyógyító, teremtő, szabadító, megtartó Istent, az EGYETLENT, akihez úgy fordulhatunk, hogy nem süket a füle, és nem vet el magától, és meghallgat.Csak az ajtót ne tévesszük el.
Ezért is mondja Jézus: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged,az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél: a Jézus Krisztust."János 17:3
