Egyik a radikális, aki tökéletesen engedelmeskedik az Úr Jézusnak, nem keres kifogásokat, az életét halálra szánta, ezért aztán mindent megtapasztal: itt a földön üldözik, de ő már nem ennek a világnak a "része", tehát rá nem vonatkoznak a földi törvényszerűségek, túléli a 74 napos böjtöt is, pld. Kérlelhetetlenül hirdeti, viszi az üzenetet, mialatt az ő élete teljes riadalommal tölti el a testi embert.
A másik a "lájtosabb" változat, amikor mindazzal él az ember, amit Istentől kapott, tehetség, képesség, türelem, szeretet, odafigyelés, törődés, és már ezen a világon be akarja mutatni Isten kegyelmét az embereknek, azzal is, hogy az ő élete rendben van. Ez a típus nem adja halálra az életét, hanem ebben az életben próbál boldogulni keresztényként.Vajon lehet-e mindkettőnek létjogosultsága Isten előtt?
Az első változatot látva, hallva, olvasva, állandó sürgetést érez az ember, hogy neki is így kellene élnie, de félti a családját, félti a már elért körülményeit, és nem is biztos benne, hogy neki is így kellene tennie.Míg a másik forma túl kényelmes, ugyanakkor tele van olyan "kényelmetlenségekkel", amelyek "tüskeként" keserítik meg az ember életét.
Pld.Adva van egy család. A feleség megtért. A férj és a gyerekek nem. A feleség teljesen alávetette magát az Igének, emiatt az egész család megvetését vívta ki. De az Ige ide kötözi őt. Szíve szerint repülne, hirdetné az evangéliumot, amit szűk kis környezetében meg is tesz, de a saját életkörülményei - a család megtéretlensége- nem teszi hitelessé az emberek előtt. Mi marad neki? El nem mehet, meg nem keseredhet, el kell tudnia szenvedni ezt az állapotot, anélkül, hogy megrendülne az Úrba vetett bizalma. És ki kell tartania az Úr mellett.
Persze azt is hinnie kell, hogy az Úr nem hagyta őt el.Felkérik egy önéletrajzra, számoljon be az életéről, annak is a harmadik szakaszáról. Első alkalommal már bizonyságot tett a Megváltójáról, ezelőtt tizenvalahány évvel. Most mit írhat? A saját nyomorult életéről, ahol nem tud felmutatni semmit? Olyasmivel dicsekednek az emberek, hogy mit értek el, mit valósítottak meg, mit gondolnak, mit éreznek most. Mit írhat ez az asszony, ami építő lehetne, Úr szerinti lehetne? Egyáltalán, kell-e írnia?
