Megint kaptam egy levelet, amiben csatoltak egy videó-felvételt A menny és pokolról. Ezúttal egy fiatal lány és az anyja tesznek bizonyságot arról, amit átéltek. A lány 23 órát volt halott, ezalatt az Úr Jézus megmutatta neki a poklot és a mennyből is valamennyit. Hasonlítottak élményei A menny valóság c. könyv élményeihez, ugyanazzal a féltő szeretettel beszélt az Úr a lányhoz, és megmutatta neki azokat a hírességeket is, (pld.II.János Pált), akik most a pokolban vannak. De olyanokat is látott, akik eleinte követték az Urat, majd elpártoltak Tőle.

Ez egyik erős hatás, ami ért a napokban.

A másik az egyházi törvény, aminek pld. a Hit gyülekezete vezető lelkésze annyira örült, és annyira büszke volt arra, hogy ők is bekerültek.

És olvasom bátor testvéreim vallomásait erről (Szabados Ádámét pld), és a kommenteket. És bizony helyzetbe hoz bennünket az Úr, nem maradhatunk közömbösek, kívülállók, nem nyilatkozók, akik "nem folynak bele a politikába" címszóval mentegetjük halódó hitünket.

Ezelőtt húsz évvel hajnali ötkor keltem, és egy órát töltöttem az Úrral. Imádkoztam, olvastam az Igét. Engedelmes voltam. Elszenvedtem a családom megvetését. cserébe bőségesen kárpótolt az Úr, gazdag kijelentéseivel önmagáról, az Igéből. Aztán belefáradtam a - már kettészakadt közösség - közönyös állapotába és kiváncsiságból elmentem a Hit Gyülekezete egyik pesti Istentiszteletére, ahol a szívem majd kiugrott a helyéről örömömben, hogy ilyen sokan vannak, akik bátran fel merik vállalni a hitüket. Akkoriban az egész társadalom megvetésével kellett megküzdenie a H.Gy.-nek. Vasfegyelem volt, az biztos. Aztán, ahogy szaporodott a gyüli, és nem volt elég "megfelelő szolgálati ajándék", egyre több csak éppen hozzájuk csapódott emberrel telt meg a közösségük. Végül a sikerorientált, folytonos adakozásra felszólító istentiszteleteket megelégelve, és az ige hangjának engedve:(el nem hagyván a magunk gyülekezetét), visszamentem a régi közösségbe, ahol újból befogadtak. Annak idején kizártak, épp azért, mert elmentem a H.gy.be vendégségbe.

Lett összehasonlítási alapom. Messze jobban ismerték az írásokat a H.gy.ben, de közel sem foglalkoztak annyit az egyes emberrel, így aztán egyre inkább a kötelező örvendezés után mind többeken uralkodott el a kilátástalanság érzete az ez életben való boldogulás késlekedése miatt, amiről pedig hosszan és sokat prédikáltak nekünk.

Aztán, miután több csapás érte a H.gy.-t, kezdett arról is szólni a tanítás, hogy szenvedni is fogunk az Úrért.

Ahova visszamentem, sokkal kevesebben voltak, nem is szaporodtak annyira gyorsan, akik úgymond megtértek, sem tudtak beépülni, mert a H.gy. gyakorlatát - t. i. ami a személyes foglalkozás hiányát illeti - átvették.

Magam sem lettem jobb, vagy több, sőt, inkább visszacsúsztam hitben.

És akkor most itt az új helyzet: a társadalomban újból kezdenek különbséget tenni felekezetek között, a testvérek egyre inkább nem értenek egyet, és a hitünkért megint küzdeni kell.

Egy biztos:"Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is; Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség; Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik. Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. " Efézus 4:4-6

Ennek fényében, nem irígykedem a H.Gy. "sikerére", inkább imádkozom értük, és nem lehetek nyugodt a magunk állapota felől sem, tehát vissza kell térnem, térnünk az Úrhoz, aki az Ő beszédét nem másítja meg egyikünk kedvéért sem.