A tudás az életben való eligazodás. Mindig az adott korban. És soha nem jut közelebb a transzcendens Igazsághoz, mert csak horizontálisan és vertikálisan, térben és időben keresgél. Ez élet sötétségében. A VALÓSÁGHOZ semmi köze. Csak eltávolítja egymástól az embereket, különbséget tesz köztük, kategorizál, és nem vezet arra a helyre, állapotba, ahová vágyunk. Ösztönösen. Mert ez a hely Isten szívében található. Amit mindannyian tudunk. Ösztönösen. Ezért hiábavaló, bár elkerülhetetlen minden meg nem szerzett e földi ismeretért sopánkodni. Úgyis csak a szív számít. Csak a szív ismer. Csak a szív lát igazán. És minden korban ugyanúgy. Korok egymásba csúszásakor is. Amikor te még fiatal vagy, és a mamád már öreg. Vagy fordítva. Azzal, hogy ettünk a tudás fájáról, megettük a sötétséget, amitől vak lett a szívünk. Ezért van szükségünk szívcserére. Ami lehetséges a Fiúban.