Tényleg az Isten az Ura az Időnek is.

Mondjon bárki bármit, az Isten Igéje a lényeg. Az elhívása sem szól mindenkinek. A választás is az Ő döntése. És az üdvösség is az Ő ajándéka.

Nem írom ki, csak utalok az igékre: Róma 9:21-25; 8:33; 9:15; 8:35-39

Ez teljesen elég nekem, és elégnek is kell lennie.

A reménységgel felhagyni pedig épp Isten Igéje szerint nem szabad. Ahogyan Pál, úgy én is fájok a megtéretlen családtagjaim miatt, de akkor is a könyörülő Istené minden. Általánosan mindenkit hív, de hogy kinek nyitott a füle Rá, azt csak Isten tudja. Ő választ. És nem érdem szerint, hanem a mindenhatósága okán.

Ideje tehát előre nézni, és nekiállni annak a kemény eledelnek. A Róma 8:36 világosan beszél. "Olybá tekintenek minket, mint vágó juhokat." Ezzel kell élnünk. Ezt kell beleégetni a kisagyunkba, hogy soha ne feledkezzünk el róla. De Istenéi vagyunk. A pogányok, zsidók közül választott magának. Közül. Tehát nem mindenkit.

Annyira kegyelmes az Úr!

Csak gyönyörködöm Benne, hogy akkor sem vet el magától, amikor én - picit - elfordulok az Ige hallásától. Hiába minden kísérlet: a világban nem érzem otthon magam. Idegen vagyok saját családomnak, mert nem hozzájuk tartozom már, hanem az Úrhoz. S ez még akkor is érzik rajtam, amikor nem beszélek Róla. És ezzel mindenki így kell legyen, csak esetleg még nem tudatosult benne.

Aztán, hogy talán megtérnek ők is? Isten az Ura az időnek, időszakoknak, Ő ad kegyelmet, és Ő rendel időt, időket.

Ez nem a mi hatáskörünk.