Le lehet szokni a Bibilia olvasásáról. Napokon át nem vettem kezembe, mert ami régen volt, már nem működik úgy, és ami van, az nem erről szól.

Mi is a helyzet? Állandóan butának érezni magam, meg annak is tartani magam, nagyon rossz. És a vitakozást  sem tudom szeretni, ha nincs építő szeretet mögötte. Állandóan azzal szembesülni, hogy én vagyok a tökéletlen, aki elrontotta a dolgokat, és minduntalan azon igyekezni, hogy kijavítsam, de az sem tökéletes - meddő próbálkozás.

És hányan vannak így! Még csak nem is veszik észre.

Azt látom a hagyományos egyházaknál, hogy ismerik ugyan az igét, nagyon is, az irodalmát is, mégis, távol tartják maguktól az Igét. Azaz nem teszik, amit mond. Csak azt teszik, ami nekik tetszik belőle. És azért, hogy élhessenek. Mert amikor valaki komolyan veszi, és Isten parancsolatai szerint rendezi be az életvitelét, az szembemegy minden emberi elgondolással, és megbotránkoztat.

Azt mondja az egyik, hogy azért nem beszél saját gyengeségeiről, hogy ne adjon támadási felületet. Akkor számára mit jelent: "valljátok meg egymásnak bűneiteket?" Mikor kezdetben találkoztam az Igazsággal, egyike ezeknek az volt, hogy micsoda képmutatás, amikor csak az egyszerű hívő "gyónja" meg bűneit a papnak, de a pap soha nem teszi meg ugyanezt az egyszerű hívő elött. Egyike a különbözőségeknek a vallásos és élő hitű gyülekezeti formáknak. Élő hitűnek azt nevezzük akik úgy fogadnak szót Istennek, mint egy jelenvaló élő személynek.

Zajlik a gyülekezetesdi, miközben nincs se egyetértés, se együtt-egyetlátás. Külön imádkoznak csoportok, egyik lenézve a másikat. Mialatt az ige azt parancsolja: tartsuk egymást különbnek magunknál. Ha tiszteletről van szól, szeretetről van szó, akkor hogy nem vesszük figyelembe, mit mond Isten Igéje?

Bűnvallás. Kinek? Ha csak Istennek, akkor lesöpröm az asztalomról a Jakab 5:16-ot. 

Egyikünk sem több a másiknál, Isten előtt. Hogyan lehetnék hűséges, ha az imaalkalmakat úgy szervezik, hogy egymást üssék? És még csak nem is akarnak megegyezni? Hogyan járjak valahova, ahol számba sem veszik az embert? Ha nincs egyes emberrel való törődés, elszélednek az atyafiak. És ez senkinek sem jó. Mert mindannyian felelősek vagyunk egymásért.

Ha Isten rendre int, akkor meg kellene ismerni Isten rendjét. Évekig a családom róvására mentem Istentiszteletekre. Ahol minduntalan arra buzdítottak, hogy hirdesd az evangéliumot, hozzad az embereket. De a család nem akart jönni. Ketté kellett volna szakadnom. És most a testvéreimmel kapcsolatban is így érzem. Ketté kellene szakadnom, hogy mindenhol ott legyek, ahol várnak. 

Hát ezért nem mentem sehova. Padtölteléknek, akinek semmit sem számít a vélekedése, meglátása. Hogy újból butának érezzem magam, tehetetlennek, lázítónak, csak mert merek gondolkodni.