Sok mindenen átmegyünk életünk során. Csak nem ugyanakkor és nem ugyanazt éljük át, hanem rendre. Ezért a sok súrlódás. Aszinkronban vagyunk.De Isten képes önmagával szinkronba hozni, így kezelni tudjuk a földi lét anomáliáit.
Talán a "felnőtté" válás egyik ismérve, amikor az ember érteni is akarja, azt, amiben hisz. Már tudja, hogy az Úr él, gyógyít, csodákat tesz, de ennél is több van Nála!Ma Zsotza tett fel egy bejegyzést a nyughatatlan.try.hu oldalra - hogy a keresztények mindig az új földről beszélnek, amit majd teremt az Úr, de az új égről is szól az Ige. Azt hiszem ez nem csak az az ég, amit mi annak tartunk, hanem az egész univerzum.
Lehet vannak, akik "dedósnak" tartják bejegyzéseimet, hiszen ők olvasnak, tanulnak, írnak. Ám vannak egész keresztény-csoportok, akik nem mernek olvasni, mert annyira csak a Biblia szavait hiszik, és olyan tanítást kapnak. Én ezeknek írom, mondom: olvassanak, kutassanak bátran, mert az Úr sokkal több annál, mint amit eddig megismertünk belőle. És nem haragszik az értelmes emberre, aki keresi az igazságot. Igen, az igazság egy személy, Jézus Krisztus, de ez a személy ugyanakkor ember is, most is(!), nem csak Isten. Adott képességeket nekünk, istenfélelmet szívünkbe, de nem mondta, hogy ne használjuk az eszünket. Csak az Istenszeretőknek jelenti ki magát. Azoknak, akik Istent keresik, az Ő parancsolataiban élnek.Olvasom - újból - Jeremiás könyvét, és újból felfedezem, hogy milyen az Úr! Irgalmát, kegyelmét közölte nekünk Fiában, de ettől még nem változott meg! A bűnt jobban gyűlöli, mint valaha! Jeremiás feladata közölni a néppel az Isten üzenetét, a megtérésre. Mert ha nem, veszedelmet okoz nekik az Úr. És ezt (Jer.26:2-3) az új szövetség Zsidóknak írt levele is megerősíti, hogy engedelmesek kell legyünk az Úrnak, nehogy úgy járjunk, mint azok, akik a 40 év pusztai vándorlás során próbára tevéssel kísértették az Urat. Mert az Úr a szíveket vizsgálja. Mindenek meztelenek és leplezetlenek az Ő szemei előtt.
Törekednünk kell a tökéletességre. Ezt kell hirdetni. Ki kell tartani a bűn nélküli életmódban, az Isten parancsainak megtartásában, és ha ezektől elhajoltunk, vissza kell térjünk hozzá, mert:"... ő mindenképen is üdvözítheti is azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettünk". Zsidó 7:25
Ezért nagyon veszélyes az az evangélium, amelyik azt tanítja, hogy nincs már semmi dolgod, csak bízz (reménykedj) az Úrban, majd Ő megsegít.
Én azt olvasom, hogy aki elesik, annak meg kell térnie, hogy a világ lesi, mikor botlasz meg, hogy csúfoljanak, és megbotránkozhassanak, Isten meg folyamatosan arra inti népét, hogy legyenek szentek, legyenek tökéletesek, mert nincsenek egyedül, Ő velük van, és erőt ad a szentséghez, a bűn nélküli élethez. De ehhez! Nem ahhoz, hogy figyelembe se véve parancsait, a világban boldogulj.Ezért hiszem és vallom, hogy igaz ugyan, hogy kész az üdvösségünk, de mégis el kell jutnunk odáig. Erről beszél Pál, Péter, a Zsidó levél szerzője, Jánosnak erről beszél a Jelenések könyvében az Úr, mikor inti a hét gyülekezetet, és - egyet kivéve - mindegyikben talál hibát. Azért inti őket, és küldi Jánoson keresztül az üzenetét, hogy népe megtérjen, és méltó legyen az örökkévalóságra. Nem szabad kifordítani az Úr szavait. Mert valóságosan meghalt a bűneink miatt, a mi bűneink feszítették keresztre, és a mennybe nem lehet bűnösen bekerülni.
Sokszor imádkoztam én is úgy, hogy majd az Úr elvégzi bennünk azt, amit elkezdett, és ez igaz is, de nem ment fel minket a felelősség alól, hogy vállaljuk az igazságot minden körülmények között, és bízzunk Benne, aki megőriz minket a bűntől, hiszen az már nem uralkodhat rajtunk. Ezért fontos a tiszta, igei tanítás, ezért nem mindegy kinek a szavára hallgatunk, mert Isten Szava Szent egyedül, és csak aki az Ő Szavait tolmácsolja Igazán, azt lehet követni. Az Ige maga Isten. Erről ír a János 1: 1-3. Ha nem tanúsítunk tiszteletet az Ige iránt, hogyan reménykedhetünk abban, hogy Isten majd elvisz magával minket? Magunkat csapjuk be.Jeremiás nem féltette az életét, mert ismerte azt akinek a szolgája. Bár sírt és panaszkodott, és alig látott sikert prófétálásai közben, Isten mégsem mentette fel szolgálata alól. Erre teremtette. Jutalmát megkapja érte Tőle a mennyben. Mit rugódozunk hát Isten ellen? Hiszen Ő a fazekas, mi csak agyagedényei vagyunk. Hálásak lehetünk egyáltalán, hogy lehetőséget adott nekünk a megtérésre.
