Vannak titkok, amiket nem érthetünk. (Régebb azt írtam, nincsenek. Azóta rájöttem, mégis vannak.)
Ekkor még nem kezdte el a szolgálatát az Úr. Csak eleget tett az Isten akaratának."Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk." - mondta Jánosnak. Ezután megkeresztelkedett, és mikor kijött a vízből Isten Lelke rászállt. Ekkor szól az égi hang: "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm."
Jézus engedelmes volt végig. János felismerte őt, mint Isten küldöttjét – és eleget tettek az igazságnak, bemerítette. Ez egy cselekedet volt. Hitbéli.És számunkra az Úr Jézus a példa. Azt mondja az Ige, hogy akik testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Hogy újjá kell születnünk víz és szellem által. Hogy egyedül azok a hitbéli cselekedetek kedvesek Őelőtte, amiket Ő parancsol nekünk, hogy megtegyünk. És ez nem a cselekedetek általi üdvösséget jelenti, hanem a hitet, ami nélkül nem tetszhetünk Istennek.
Az Úr Jézus itt (bár nemzője Isten) talán a számunkra láthatatlan szellemvilág előtt kellett bizonyságot tegyen arról, hogy Ő Istentől született. Mert újjászületésről beszél a Biblia, az újjászületés vízfürdőjéről, ami a testi ember számára elengedhetetlen, hogy létjogosultsága legyen Isten országába belépni.Mintha azon a határon, ami az evilági és Isten országa között van – csak így lehet átjutni. Ezt parancsolja nekünk az Ige.
Az Atya Szava: „Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm“, elsősorban a szellemvilágnak szól; bemutatja az angyaloknak, teremtményeinek az Ő Fiát. De ugyanakkor az embereknek is bizonyságot tesz Róla. Ezután kezdődik az Úr Jézus „kiképzése“. Persze ez sem igaz így, de mégis, annak ellenére, hogy tudjuk: Ő Istenként is jelen volt itt a földön, emberként is ellent kellett állnia az ördögnek. És ennek maradéktalanul eleget tett.Tehát az Atya nem a cselekedeteiért dicsérte meg ekkor azzal, hogy szerelmes fiamnak nevezte, hanem bizonyságot tett Róla, hogy ő az Ő Fia, akiben gyönyörködik.
Ez a kijelentés (bár mi nem halljuk) elhangzik minden alkalommal, amikor valaki hittel bemerítkezik az Úr Jézus nevére. Ekkor lesz nyilvánvalóvá az egész mindenség előtt, hogy mi az Úr Jézushoz tartozunk. Isten világosság és nincsenek titkolt gyermekei. Büszke rájuk és dicsekszik velük. Ezt a bátor lelket kapjuk mi is Tőle.Ha az üdvösséghez cselekedet kapcsolódik, ami az emberen múlik: ez az egyetlen. És ennek is hitből kell fakadnia. Ezért nem is lehet megértés nélkül ennek engedni. Mint mindenhez, ami Isten előtt kedves, hitre van szükség – a hit pedig Isten igéjén alapszik.
Isten mindenhatóságában valóban képes beszéddel érteti meg magát az emberrel, azokkal, akik hisznek Benne, hogy segítségére legyen szűk felfogásunknak. Nem véletlenül van szó születésről, újjászületésről. Ezt az ember – mint a legerősebb élményt, átéli, megérti. Ennek során tudja felfogni mit jelent „kihalni“ ebből a világból és „beleszületni“ Isten országába.Így érthető, hogy Isten fiai közöttünk járnak, bár mennyei állampolgárok már. Ebből tudható, hogy a hívők Istenhez tartoznak, mert Tőle születtek egy hitbeli cselekedet folytán, amit ketten végeznek: Isten indítja a szülést, az ember pedig nem ellenkezik, hanem hagyja, hogy megtörténjen.
Az Úr Jézusra ekkor rászáll a Szent Lélek is. Ránk is ránk száll ekkor. Ezért nincs szükség külön imára. Amikor az Ap.csel.-ben Pál imádkozik az efézusi tanítványokért, akik a János keresztségével voltak megkeresztelkedve, azért teszi, hogy nyilvánvaló legyen előttük is: Jézus nevére kell bemerítkezni. Csupán erre szállt rájuk a Szent Lélek. Ekkor kezdtek el nyelveken szólni és prófétálni.Nos, ez a kulcsa az Istennel való kapcsolatnak. Minden az Úr Jézustól származik, Tőle indul, Rá mutat, Vele kell történjen.
