Szólhat-e ember ellene egy ilyen kijelentésnek, mint ez utóbbi, ami elhangzott?

Utánanéztem kicsit. A H.Gy. állítólag nem örült, hogy felkerült a világhálóra. Nem tudom, hogy így van-e.

Az tény: megtérésemkor egy kép volt előttem: Jézust követni egyet jelent, lemondani mindenről ezen a világon, és hirdetni Őt. Mindazt, amit értünk tett. Ez is történt, hirdettük, mondtuk, ki is útáltak mindenhonnan, kirúgtak a munkahelyről, a családban fekete bárány lettél... Ez lett annak a következménye, hogy hirdetted Krisztust. Így indult a H.Gy. is. Aztán bejöttek a bővölködésről szóló tanítások. Az adakozás fontosabbá vált szinte, mint a testvérek szentségben élése. És lassan fontosabbá vált a földön való jó lét, mint az Úr Jézus követése, aki testileg nincs itt a földön, csupán a gyülekezete által, és az Ő teste is szent, akárcsak Ő.

Ez az asszony erről beszél. Szabatosan, tisztán, teljes szívvel, őszintén, hittel tele, istenfélelemmel, és kimondhatatlan örömmel az Úrról. Nem kétséges, hogy az Úr szólt, üzent nekünk rajta keresztül. Hogy miért pont őt választotta? Isten ismeri az emberek szívét. Ennek az asszonynak nem fontos a világ. Én is úgy gondolom, csakis úgy lehet követni az Urat, ahogy ő mondja.

Ami zavarhatja a H.Gy.-t az lehet, hogy ők arról tanítanak, hogy ne féljünk semmitől, Isten megáld, csak hinni kell benne. Ez a kijelentés pedig arról szól, hogy semmi sincs rendben!

Mondhat ilyet az Úr? Mondhat! A Jelenések könyvében saját gyülekezeteit feddi meg, hogy meg kell térniük, vissza az első szeretethez, ki kell dobni a bálványokat, az Úr előtt útálatos tanításokat, a paráznaságot. Vannak közted, akik... mondja az Úr. Vannak akik szentségben élnek. De nem mind! Vannak élő-halottak! Akiket fel kell ébreszteni.

Ha nem lenne lehetőségük a megtérésre, nem üzent volna az Úr. De van, ezért hát ne késlekedjünk. Rendezzük el a dolgainkat, legyen rendben az életünk, vállaljuk fel az Urat, hiszen Ő hamarabb felvállalt bennünket, bűnösen ráadásul! És kifizette helyettünk az árat. Ezért hát igen, nekünk is ki kell fizetni testvérünk helyett az árat, ha arról van szó. Nincs ebben semmi botránkoztató. El kell határolódni a hazugoktól, képmutatóktól, és szentségben és igazságban kell élnünk, az Úr dicsőségre.

Igen, nem nekünk kell akarni, hanem a Szent Szellemre bízni, hogy vezessen bennünket. Legyen meg az Ő akarata.

Teljesen alá kell rendelnünk életünket az Úrnak, nem csak félig.