Hogy lehet kiforgatni ennyire Isten beszédét? De lehet, hiszen már Péter is írt erről Pál leveleivel kapcsolatban.

Lássuk, mit is ír a hitről a Biblia.

Először is azt, hogy a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Akárki fordítja, ezt csakis egyféleképpen lehet érteni: a hitet Istenben Isten Igéje szüli benned. 

Egyszer, jó 20 évvel ezelőtt nem mehettem el a többiekkel táborba, mert nem engedett a férjem. Mialatt a többiek ott voltak, engem a hitről tanított Isten. Még színházban dolgoztam, színésznő voltam, és egy olyan szereppel birkóztam, ami igazából a kisujjamban volt. Otthon számtalan hasonló temperamentumú alakot formáltam meg, és sikeresen. Caragiale női alakjairól van szó. Akkor az akkori rendezőm, Seprődi Kiss Attila, nagyon bízott bennem, drukkolt értem, és ezt nem titkolta. Én is tudtam, hogy hiszi, hogy meg tudom csinálni, és meg is csináltam.

Itt már egy olyan rendezőm volt, aki nem bízott bennem. Nem szeretett, látni sem bírt - miért is osztotta rám? - , és én ettől rendkivül szenvedtem. Egy olasz asszonyságról volt szó újból. Csak akkor tudtam elfogadható alakítást nyújtani, amikor már nem ült a nézőtéren, hanem a közönség várakozását, hitét éreztem, és így meg tudtam mutatni azt, ami bennem volt.

Csak a dolog természetét kívánom bemutatni. Azt ami bennem volt, akkor tudtam kifejezni, amikor a bennem való hit, bizalom, szeretet kihívta, előhozta belőlem. Azt, amit tudtam. 

Istennel ugyanígy működik. Minden Benne van, de akkor tudom átvenni, amikor hiszek=bízom Benne, azaz szeretem Őt. A hit és a bizalom és a szeretet egy tőről fakadnak, egyugyanazon növény virágai. És a táborban ugyanerről volt szó! Rendkívül nagy megerősítést jelentett akkor ez nekem! Nem is felejtettem el.

Ma is így van ez. Sokféle hit van, de a hit természete, működése mindig ugyanaz. 

Jézus Krisztus a hit fejedelme. Miért mondja ezt róla az Ige? Mert amíg itt volt a földön, tökéletesen bízott az Atyában, aki nem hagyta őt egyedül. Példát adott nekünk, hogy ugyanúgy higgyünk Benne. 

Hinni Istenben azt jelenti higgyünk az Ő személyében, Mindenhatóságában, Erejében, Nagyságában, mindenekfölöttiségében, Uralmában, Hatalmában, Benne, akiben az egész mindenség fennáll, aki Szavának erejével, hatalmával fenntartja az egeket. De nem azt állítja, hogy az a hit legyen bennetek, amivel Isten hisz önmagában. Ha a hit meggyőződés a nem látható dolgok valósága felől, ha a hit nem a láthatókra néz - akkor Isten, aki mindent lát, mindent tud, hogyan hinne? Neki nincs erre szüksége. Ráadásul a hit elmúlik., Isten örökkévaló. Akkor miről beszélünk? Fogalomzavar.

A hitnek van mértéke, ezt pedig Isten adja kinek-kinek, ahogy akarja. Ő a teljesség, Ő a Minden, hogyan múlhatna el, vagy növekedhetne Isten hite Istenben? A hit tulajdonságaihoz tartozik az is, hogy nőhet. Kiteljesedhet. Isten hite nem nőhet - ez abszurdum.

Arról beszél, hogy ismerjük meg minél jobban Istent, és ahogyan mind jobban megismerjük, Benne való bizalmunk, hitünk is mind inkább nő, fejlődik. Ez az a bizalom, hit, amit iránta táplálunk és táplál Ő maga is bennünk Maga iránt. Ennek útja pedig az engedelmesség.

Ne akarjunk nagyobbat mondani Istennél!

A hitnek mindig van tárgya, célja. A hit eszköz. De amikor már nem lesz rá szükség, el fog múlni. Isten pedig sosem múlik el. A hitre azért van szükségünk, hogy megismerjük Istent, aki gondunkat viseli. De amikor már látni is fogjuk ??

A hit Isten ajándéka számunkra, és igaz ez, de nem azt jelenti, hogy ez egy olyan hit, amivel Isten bízik önmagában azért, hogy Isten is megharcolja a hit harcát a gonosz ellen, stb. Erre a hitre nekünk van szükségünk, embereknek, hogy legyőzzük ezt a világot, ami el fog múlni, mert gonoszságban vesztegel. 

A hitet  mindig Isten beszéde hozza létre a szívünkben. Ez pedig a mi hitünk Ő Benne, a mi bizalmunk Ő benne, a mi Belé vetett hitünk, bizalmunk, amivel szembe tudunk szállni a gonosszal, a világgal, mert hisszük, hogy nagyobb az, aki bennünk van, annál, aki a világban van. És ezt a nagy Istent, ezt a Mindenek Urát úgy ismerhetjük meg mind jobban, ha engedünk Neki. Ha Neki engedelmeskedünk. Akkor is, amikor a világ támad, a gonosz támad. Nem félünk, mert ismerjük Istent. Nem azt hisszük, hogy Isten hisz bennünk. Hanem azt hisszük, hogy Isten annyira szeretett minket, hogy az Ő egyszülött drága Fiát adta értünk, hogy higgyünk Benne, és el ne vesszünk. Azt hisszük, hogy mindenre van erőnk Ő benne. Azt hisszük, hogy mindenkor járulhatunk a kegyelem királyi széke elé. Azt hisszük, tudjuk, meg vagyunk róla győződve, hogy kegyelmet kaptunk. De nem azt hisszük, hogy egyenlők vagyunk Istennel. Nem azt hisszük, hogy minden ember üdvözül, anélkül, hogy megtérne, bűnbánatra jutna, megkeresztelkedne. Nem azt hisszük, hogy mindenkiben ott lakik Jézus, mert ez hazugság. Mert aki oda sem fordítja a fülét Isten beszédére, - aki így szüli a hitet bennünk, így tart meg bennünket, hogy mi hiszünk annak amit mond, és megtesszük, amit parancsol, - hogyan hihetne? Mikor a hit útja ez: a hit hallásból van, a hallás pedig Isten beszéde által.

Még sok mondanivalóm lenne, de ki-ki olvashatja, tanulmányozhatja az írást, nyitott szívvel és éles ésszel, mert erre kaptuk az értelmünket, felelősen és józanul, hogy amit eddig rosszul látott, vagy homályosan, abban kitisztuljon a látása, és megerősödjön az a belső embere, akinek mindenre van ereje a Jézus Krisztusban való hit által. És nem az Isten hitét keresi, hanem azt, hogyan lehetne még kedvesebb az Úr előtt.