Képzelt hitről.

Sokan vagyunk vele így. De még most sem késő - még élünk! - visszatérni a józan eszünkhöz. Ezt mutatta nekem a Szent Szellem tegnap d.u. Fel is tettem az előző bejegyzésemben. S még előbb, mikor megértettem, hogy az Úr mindig személyesen szól. Pld. akkor és ott Anániás és Safirának, vagy Péter egyik első evangéliumhirdetésekor Kornéliusnak, és házanépének.

Magam is megtévesztett voltam. Nem abban, hogy van Isten, és elhívott. Hanem abban, amit tennem kell. A szolgálatban. A gyógyításban, a prédikálásban. Persze - engem meggyógyított. S a fiaimat is. De ez nem jelentette azt, hogy mindig ez lesz a feladatom. Mert volt, amikor nem gyógyultam meg. És nem az evangélizálás volt az elhívásom legfőbb feladata. Ez csak kívánatos lett volna számomra, mert dicsőséges szolgálatnak tűnt.

Mostanában nyílik meg a szemem ezekre, mikor látom a gyülekezetekben a sok anomáliát, a "behívod a szívedbe Jézust és örök életed lesz"szindrómát, s közben szegény meg se hallotta Istent. Aztán évekig tévedésben él.

Jó írás ez a Jakob Ninan-é Kéry Zsuzsanna fordításában.

Egyik nagyon erős tanítás volt, amikor azt erősítették, hogy az Ap.Csel. nem ért véget, most is folytatódik, és ez azt jelentette számunkra, hogy nekünk is ugyanúgy kell hirdetni, evangelizálni, prédikálni, gyógyítani, mint az apostoloknak. S mikor a fiúk - ma már férfiak -  bénázásait láttuk, mi nők elégedetlenek lettünk, lázadoztunk. Pedig csak nem szólt nekik Isten, nem választotta őket különleges feladatra. De a kényszer hatására belegyömöszölték magukat az idegen elhívásba, és persze hogy lötyögött rajtuk a "szolgálat", mint a kölcsönkért ruha.

Micsoda lelki erőfeszítést jelentett nekem, mikor nem újították meg a szerződésem a színháznál, és kerestem, mit kellene tennem! Aztán a józanabbik eszem önálló műsorok készítésre indított, amiben ötvöztem a Jézus Krisztusba vetett hitem a mesékkel, versekkel a gyermekek számára. Nem láttam "úgy" a gyümölcsét, mint egy evangélizálónak kellett volna látnia, de ebből, vagy ennek példájára nőtt ki a mostani Palánta-misszió - és erről azt hiszem ők sem tudnak, meg én sem tudtam annak idején -, és sikeresen működik, mert végül is minden Isten dicsőségét szolgálja - ez az igazság. Még a fáraó ellenkezése is!

Igen. Igaz, hogy az elhívás legfőbb ismérve az alázat. Ha valaki valóban az Úr éppen aktuális szolgálatában áll, azt megismerni abból az alázatos, másokat lélekben igazán felemelő hozzáállásból, amivel soha nem oktat ki, hanem alányúl és kisegíti a kátyúból...

Érdemes elolvasni a hitvedelem.blog.hu oldalon ezt az írást: Képzelt hit.