A próféciák nem azonnal teljesednek be, ez nyilvánvaló. Isten időszámítása kicsit eltér a miénktől. 

Éjjel álmomban diák voltam, felnőttként, és valami diploma osztásra vártunk, de addig senki sem kaphatta meg, amíg nem kapott a homlokába és a kezébe egy chipet. Fojtogatóan valóságos volt. Tudtam, hogy nem szabad engednem, de azt is, ha nem engedek, üldözni fognak. Olyan volt, mint egy rendőrállamban. Egyik férfi azt hazudta, már belőtték neki, de nem tudtam mi lett vele azután. Kiszöktem a sorból, a tömegből, de mintha nehéz álom lett volna rajtam, annyira azt súgta valami, hogy á nem olyan veszélyes ez az egész, hagyhatom megtörténni. De az éber részem tudta, hogy nem engedhetek ennek a bénító elaltató szellemiségnek, veszélyben vagyok.

Felébredtem. Azt hiszem Istentől volt az álmom. Nem olvastam semmi még csak ehhez hasonlót sem a napokban, nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Kicsit imádkoztam, aztán visszafeküdtem. Utána nagyon élénk, de borzasztó álmok következtek. Reggel emlékeztem az álmokra.

Kezdem érteni - inkább tudom már - miért vonulnak vissza, vagy el az alkotók, mialatt dolgoznak.