Isten beszéde kvintesszencia. Ha nem akarod, akkor is. Nem takarózik vele az ember, de  csak ehhez lehet viszonyítani mindent. Minden innen indul ki. Ezért is tűnik közhelynek egyik másik szálló igéje, mert ha akarjuk, ha nem, ez határolja be az életünk. Megtörténik veled valami, és ráillik egy ige a Bibliából. S még ez mindig a jobbik eset, hogy legalább utólag felismerhetjük, és igazíthatunk az életünkön. Isten vágya az, hogy már előre megtegyük azt, amit kér tőlünk, anélkül, hogy kételkednénk. Ez hitet kíván. És ez a hit nem lát, még nem tapasztal, mert a hit lényege épp az, hogy nem testi szemmel láthatóak, azok, amikben hisz, hanem szellemiek. Azért szellemiek, mert még a lelkieket is felismerhetjük valamilyen módon, hiszen látjuk, hogy haragszik, örül, stb. De mikor Isten szavában bízunk, nem látunk semmit, csak hiszünk, és a hitünk eredményeként, ha megtettük a hitbeli lépést, látni fogunk, meglátjuk megtörténni azt, amiben hittünk. És ez minden hittel így működik. Ez a hit tulajdonsága. Ezért amikor egy-egy igét emleget az ember, akkor egy olyan lényeges kijelentést boncolgat, amihez nem fér kétség, mert egy mennyei, isteni valóság, amihez képest mi csak boncolgathatjuk, ízlelhetjük, töredékrészét érzékelhetjük valóságosságának. Felfoghatatlan, mégis hihető. Ezért a vita szó nem jó ezzel kapcsolatban, amikor erről beszélgetünk, hanem inkább a megközelítés a megfelelő, amivel szeretnénk megérteni és elfogadni mind mélyebben az igazságot. Így, ilyen alapon szerveződik és épülhet fel egy közösség, ahol a mérce mindig Az Igazság, amit mindannyian törekszünk mind jobban megismerni. Az, hogy az Igazság egy személy, egy emberben megjelent és őt Jézus Krisztusnak hívják, Isten Fiának nem kétséges. Ez nem vita tárgya. Ő a megértés, a megközelítés tárgya ( ha fogalmazhatok így), a mi tevékenységeinknek.

Az ember egyedüli és isteni teremtés, akiben hitetlenek is felismerhetik az egyedülállóságot a teremtés minden teremtettje között. Mikor az ige azt mondja, hogy angyalok kívánnak belekukkantani Isten és ember közötti kapcsolatba, azt is jelenti, hogy nincs Istenhez fogható, hozzá hasonló más teremtmény, csak az ember. Még a kapcsolatot is csak emberrel tartja fenn Isten, azt a kapcsolatot, ami baráti, testvéri, atyai, családi – tehát a legbensőségesebb. Erre vágyik minden. Bensőséges, bizalmas kapcsolatra, amitől szárnyakat kap és legyőzi a világot. Elutasíthatja az ember az ige igazságát, de nem szabadulhat alóla. Nincs filozófia, ami kikerülhetné. Mindent felölel, átölel. Még akik kiforgatják, azok is ezt veszik alapul. Valamihez képest gondolkoznak másként, valamit tagadnak, és valaminek a tagadásán áll az elméletük, tehát az elmélet sem létezne a nélkül, amit tagad. Ezért origó, Alfa az ige. És boldog lehet, aki tudja azt is, hogy az Omega is Ő.

Csalódásunk csak magunkban, emberekben, kitalált, elképzelt elméletekben, eszmékben lehet és van, de mindig visszatérhetünk az eredetihez, és megtalálhatjuk származásunkat, mert Istenből vagyunk, isteniek vagyunk.

Elismerem, megtérésem után sokáig féltem másféle hitekbe beletekinteni, de ezen már túljutottam. Az időt sajnálom rá, mert végül úgyis ide lyukadok ki. Elolvastam egy kiváló könyvet, szerzője majdnem Nobel díjas lett: Harry Mulisch: A menny felfedezése, és meg kellett állapítanom magamnak újból: mindenkit érdekel a láthatón túli valóság, és valamilyen módon hiszi, hogy több is van annál, amit ismerhetünk - mégis, igazán megnyugtató, minden kérdésünkre kielégítő választ csak az az Isten adhat, aki le is jött a földre hozzánk, hogy megérthessük amit mondani akar. Mert lehet akármilyen jó könyv, mégis hiányérzete van utána az embernek. Csak a Biblia hittel való olvasása oltja el azt a szomjúságot, amit a nem tapasztalhatókkal kapcsolatban érzünk. Amiből aztán ízelítőt is kapunk.