Tegnap éjjel elalvás előtt azt a részt olvastam a Bibliából, mikor Jézus feltámadása után megjelenik a tanítványainak - János evangéliumából. Tele voltam a világ dolgaival, családi, vendéglátási kötelezettségeim elfoglaltak, és elmaradtam a mindennapos találkozókról Istennel.(Csalódottságom okán már régebb.) Meg kellett állapítanom, hogy mindenki szomjas a megváltásra, és keresi, még ha én velem nem is tudatja. Csak időnként kiderül. Egyik este a román vendégem bizonyságtételét kellett fordítanom a saját fiam számára. A festő felesége jár az ortodox és a katolikus templomba is, de gyakorolja a hitét, és éppen erről mesélt, hogyan imádkozott nyolc héten át saját fia problémájáért, és Isten meghallgatta, vagy más esetben is megoldotta a problémáit. A művész maga is arról tett bizonyságot, hogy mikor fordulóponthoz érkezett az élete - nem lévén vallásos, mégis betért egy templomba, amikor senki sem volt benne, és azt kérte Istentől, ha tőle van a tehetsége, akkor segítse abban, hogy ebből tartsa el a családját. És lőn. Talán az egyetlen, aki ebből él Romániában. És a fiam is arról mesélt, hogy Angliában egyszer elment egy református templomba, megkereste a papot, elmondta neki a gondjait, aki imádkozott érte, és attól kezdve minden hét végén járt abba a közösségbe, ahol nagy szeretettel fogadták és imádkoztak együtt, énekeltek együtt, és nagyon jó volt. Ott lett hívő. 

Ezek is történtek: a művész kiállításán (Kurta Kázmér festményei, Zalaegerszeg, Móricz Zsigmond galéria) felolvastam három verset Pilinszkytől, (egyszer bakiztam is - rég nem olvastam nyilvánosság előtt -), együtt örültünk a látogatókkal, akiknek tetszettek a képek, fogadtuk a marosvásárhelyi zsidó közösség csoportját, megismerkedtünk azokkal, akik régebb csak a színpadról ismertek, még főiskolás koromban, és örültünk hogy örülhetünk egymásnak. A művész: Kurta Kázmér, és feleségével sokat beszélgettünk, a feleségével csak románul, így felfrissítettem román nyelvtudásomat is. De beszélgettünk az élet, a hit dolgairól is, ami nagyon jó - mindig. Persze nem mindenben azonos módon hiszünk, de épp ez teszi izgalmas-mozgalmassá a beszélgetést. Azzal a jó érzéssel tehettük el magunkat holnapra, hogy volt valaki, aki meghallgatott, akinek elmondhattuk, aki odafigyelt, akit érdekelt, aki hozzáfűzte és kiegészítette saját mondandójával, azaz segítettünk egymásnak továbbgondolkozni. A hit ott van mindannyiunk szívében, csak más-más lépcsőn. Cselekedeteink sok kívánnivalót hagynak még mindannyiunk részéről. /És máris a bíró székébe ülünk, azt akarjuk bitorolni/

Mégis: álmomban eljött az utolsó nap, tüzes golyók estek a földre, egyes házakra, emberekre, akiket elpusztított, azaz alászállított a mélységbe. Engem is megpörkölt kicsit. Féltem. Aggodalom volt bennem. Nem voltak teljesek a cselekedeteim Isten előtt. És voltak, akik eltűntek. Egy konkrét személyről is azt mondták, eltűnt. Egy hívő testvér volt, akinek az élete a szememben hagyott némi kívánnivalót maga után - mégis. De én nem tűntem el! És még csak megpörkölődtem! Nagyon rossz érzés volt. Még van időm? gondoltam, megtérhetek? Rendeznem kell a dolgaimat.

Mit is üzent a tegnap esti igerész? Hogy keresztre feszítése után megjelent az Úr a tanítványainak. Személyesen. Adott magáról bizonyságot. A kételkedő Tamásnak is, hogy legyen hívő, ne maradjon kételkedő. És, igen, ha kivennénk a csodákat a Bibliából, nem is maradna belőle semmi. Az egész CSODA.

Bárki bármit kaphat Istentől. Kornélius esete jutott eszembe, aki istenfélő volt, és Isten meghallgatta buzgó könyörgését, elküldte hozzá Pétert. Isten meghallgatta a művész feleségét is, meggyógyította a férjét, pedig közel tíz napig kómában volt. És felvették a fiát a főiskolára, az államilag támogatottra, pedig csak 15 hely volt, és a srácnak alig három napja volt tanulni. Isten meghallgatott engem is, minket is, mikor a fiaimért, családomért imádkoztam. És ha nem tartanak ott, ahol én? Jobb is nekik. A művész hite is alakul, a csapások elgondolkodtatják az embert. 

A fiam az angliai pásztorban talált számára hiteles emberre. (Sokat elmond ez a mi családunkról...) De talált. S hogy még az élete nem olyan "patent", mint a hívőké? Hogy nem jár gyülekezetbe?

A feltámadás utáni történet arról tanít, hogy Jézus akkor jelent meg a tanítványoknak, amikor együtt voltak. Pálnak jelent meg utána csak egyedül, mikor elhívta. Látomásokban, álmokban szól az egyes emberhez is, de igazán egy csoporthoz, "a testhez" van mondandója.

Minden zúgolódó szó, ami valamilyen személyes sérelem miatt fakad fel az emberből, tulajdonképpen Isten elleni lázadás. A de miért mindig akadékoskodó. Amikor az ember szíve kezd kiürülni Isten szeretetétől, akkor kezdi nagyoknak látni a problémákat, és akarja maga megoldani azokat.

Szóval: tény: álmomban igen közeli volt a vég.