Azért hiszek, mert hinni akarok?

Sloszár könyve azt bizonygatja, hogy Isten a földönkívüliek kategóriája. (Azaz egy másik bolygóról érkező ufó kategóriájába tartozik)

Ha igaza lenne, az egész kereszténység várakozása annyira hiú ábránd, mint amikor a gyermek csodára vágyik, és kap egy gumimacit helyette. 

Mostanában hatalmas csalódás nyomaszt. Mert nem úgy működik a dolog, ahogy én kibányásztam az Igéből? Mert nem tudtam megfelelni az elvárásnak? Mert engedetlen voltam, és otthagytam a gyülekezetet? Mert mertem gondolkodni? És eközben egyre kiábrándultabb lettem?

Az élet nem tartogat semmit, ami felérne azzal a gyönyörűséges várakozással, amit az a szívbeli bizonyosság ad, hogy van Isten, aki minden igéretét betartja, és nem olyan,  mint amit ember elképzelhet, leírhat, álmodhat, hanem egészen csodálatos.

Szükségem van arra az engem életben tartó hitre, hogy Isten az a csodálatos, amit ember el sem képzelhet, ki sem találhat, legyen bármilyen fejlett, civilizált, okos. Ha az ember magára van hagyva, és csak egy földönkivüli civilizáció meglátogatásában reménykedhetne, oda az egész. Akkor a kereszténység összes erkölcsi igazságával a buta ember buta életvitele, aki magát is, az emberiséget is olyasmire korlátozza, ami az életet lopja ki az életéből. 

Mert az élet épp attól csodálatos, hogy nem mi csináljuk, hanem kapjuk. Hogy lehet keresni, kutatni az eredetét, hogy kitől kaptuk, hogyan keletkezett, kik vagyunk, honnan származunk. Minden emberi alkotás arra mutat rá, hogy minket teremtettek, mert csak az tud alkotni, akit alkottak, akinek a génjeibe kódolták a teremtés ösztönét.

Embert nem lehet fabrikálni. Ha egy dns-ből lehetne embert alkotni, akkor is kell hozzá egy dns.

Az élet üres Isten nélkül. Mert elmúlik minden testi kívánság. Elmúlik a szerelem, az étel, a gyönyör utáni kívánság. Egy marad meg: az igazság utáni vágy, az igazság ismeretének a kívánsága. Ez elégítheti meg a lelkedet, amit szintén nem tud ember produkálni. Mert még az is, hogy lelket lehelsz valakibe, azaz buzdítod valamire - isteni tulajdonság. Mikor valamire rá akarod bírni a másikat, a lelkére beszélsz, igaz? Meg akarod győzni, hatni akarsz az értelmére, érzelmeire, akaratára. Ezt a képességet is Istentől kaptuk, aki úgy elevenített meg bennünket, hogy saját lelkéből adott nekünk. A lelkét osztotta meg velünk. A Szellemét. És nekünk erre vigyáznunk kell, mert ez a mi életünk. Nélküle halottak vagyunk. 

Talán nem úgy adja nekünk ma, ahogy eddig kiolvastuk a Bibliából. Nem tüzes nyelvekként nyugszik meg a vállunkon. De az Isten ismerete, szeretete nélkül nem kaphatunk belőle. Csupán vágyakozhatunk utána, és ez már jó jel. Amíg éhezünk a csodálatos Istenre, a csodálatos megoldásra, a csodálatos válaszra a miértjeinkre, addig van remény felőlünk, a kapcsolat helyreállása felől. 

Mert ha nem lenne Isten, aki elénk adta volna a törvényt, amivel irányt szabott nekünk, hogyan rendezzük be az életünket, mitől óvakodjunk, mit ne szeressünk, mi a jó és mi a rossz, akkor teljesen ki lennénk szolgáltatva egymásnak, mint akiknek nincs mércéjük, mértékük, hanem önmaguk mércéjét akarják a másikra erőltetni - és ez minden háború alapja. Légy olyan, mint én. Add ide, ami nálad van. Ne légy, ha nem akarom. Stb. Ha nincs félelem, tisztelet egy nálunk, embereknél magasabb rendű-rangú hatalom iránt, akkor vége a világnak.

És ez el fog jönni. Valamikor. De akkor mindig, amikor ez a szemlélet válik uralkodóvá a föld valamelyik szegletében. Akkor ott mindig törnek-zúznak-ölnek. A kereszténység ereje épp abban van, hogy önmagát nem kíméli, hogy a másikat felemelje. Ezt abba a teremtő Istenbe vetett hit nélkül, aki elküldte Fiát, hogy kiváltson bennünket a gonosz hatalmából, és ígéretét adja nekünk, hogy visszajön értünk - lehetetlen lenne megtenni. És teljesen értelmetlen is lenne. De épp azért szép a nevünk: Ember, mert nincs hozzánk hasonló a világmindenségben, és minden szép, amit alkotunk abból a lélekből táplálkozik, amit Istentől kaptunk, amikor lelket lehelt belénk. Istentől, aki a saját képére és hasonlatosságára formált minket. 

Nem tudnám mindezt leírni, megfogalmazni, ha nem az Ő Lelke vezetne. Mert Ő tart életben, ad életmentő gondolatokat, gondolat-füzéreket, hogy el ne veszítsem a reményt. Mert amit megígért, azt meg is tartja.

Talán nincs társam, aki el tudna kísérni ezen a gondolati síkon. Talán nincs testvérem, aki el bírná hordozni az életem. De Van Istenem, Aki Gondomat Viseli, és Nem Hagy Magamra. Ő az, aki mindig kéznél van, és úgy és akkor jön, amikor kitárom a szívem, és fel merem vállalni azt a lelkiállapotot, amiben vagyok. Mert Ő az Igazság Szelleme is. És így nyugtat meg, így tölt be szeretetével, így ad erőt és értelmet - elviselni, amit el kell tudnom viselni. Talán nincs nagyobb teher, amit az embernek cipelnie kell, mint a saját lelke. És nincs más igaz lelki tanácsadó csakis az Úr Jézus Istenfiúságába vetett hit Szelleme.