Nem is a történet számít, amit megírsz. Hanem az a szeretet, amivel megírod azt. Végül is, ez az, ami nélkül nem igazi semmi. Valóban nincs jogom ítélkezni senki fölött. Azt a munkát kell elvégeznie mindenkinek, ami rászabatott. Egyik regényt ír, a másik a regényről. Egyik ültet, a másik öntöz. Egyik házat épít, a másik berendezi. És lesz, aki vendégül lát valakit benne. Mindenünk, amink van, valamiképpen azt dicsőíti, akitől származunk. Kár leírni magunkat, vagy bárkit olyasmiért, amit még nem tudott befejezni. Mert amíg élünk mindannyiunk felől lehet reményünk.
Van, aki meggyőződéssel írja meg a kereszténységről annak leleplezését. Az a féltő szeretet íratja vele, hogy a világ ne tévelyegjen. De aki mindent megítélhet és megítél, az Úr az, aki majd annak idején, mikor az eljön, megítéli a világot.
Minden az értelmünkre apellál. Hidd ezt, tedd azt, tudd így, tanuld úgy, lásd meg, fogd fel. Aztán szeresd, amennyire csak lehet. És szánd oda az életed neki. A lelkesedésed, a hited, a szereteted, amivel azt csinálod, amit csinálnod kell – a világot mozgatja körülötted. Mert a Lélek az, ami megelevenít.
Minden minősítés ostobaság. Mert viszonyítás kérdése lehet csupán. Valamihez képest, ami ugyancsak valamihez képest olyan amilyen, vagy az, ami. Nekem kerek a hasam, neki kockás. De a falon a képen annak lapos. Valóban nem használ a test semmit. Csupán egy forma, amit kitölt a lényeg, amitől az, ami, aki.
Valamiképpen csonkák vagyunk mindannyian. Mert ami tökéletessé tehet minket, az a másikunkban van meg. Még a gondolat is, amit megoszthatsz valakivel, attól válik élővé, amikor megosztod azt. Önmagában semminek nincs értelme. Csupán a másikban nyeri el értelmét. Akkor kap fényt, akkor születik meg. Addig csak szunnyad, lappang. Nyilvánosságra-jövetelére vár. És ez akkor történik meg, amikor valaki meghallja, meghallhatja.
Olyan tökéletes az egész teremtés. A test akkor egész, ha minden része megvan. Akkor funkcionál rendeltetése szerint tökéletesen. És a hiány arra ébreszt rá, hogy szükségben vagyunk.
Mert én egyedül semmire nem vagyok képes, ami jó, Uram, nélküled. Még a tudásom is rész szerint való. Még a gondolataim is töredékei a nagy egésznek. Egyet tehetek maradéktalanul betöltve feladatom. Csodálhatom, csodálhatlak Téged, mindenben, amit teremtettél nekünk, velünk, értünk.
Ezért az igazi Istentisztelet a dicsőítés. Az Ő hatalma, nagysága, mindenhatósága, dicsérete. A hála az, amivel felérhetünk Hozzá.
2013-08-08
