Isten átad embereket a tévelygés erejének olykor. Az ige igen kategorikus. Megtérésre mégis van lehetőség, amíg lehelet van bennünk. Azt tanácsolja, hogy vigyázzunk, hogy erősségünkből ki ne essünk. Miből? Abból a hitbeli meggyőződésből, hogy Ő kicsoda, Ő mit tett értünk. Ő, Jézus Krisztus, EGY TELJES EGÉSZ. Benne van minden mondat a Bibliából. Ha azt mondjuk hiszünk Benne, akkor kell, hogy tudjuk kicsoda Ő. Nem messziről, hanem személyesen ismernünk kell, abból, amit mondott tett, mond, tesz. 

Néha könyörületesebbek akarunk lenni nála. Nem lehetséges. Ő olyan, mint egy csillag, - ( ÉS AZ IS) - akit megközelíthetünk, körbecsodálhatunk, szerethetünk, de nem ragadhatjuk magunkhoz, nem sajátíthatjuk ki, viszont nekünk kell megpróbálni megközelíteni, megismerni Őt, mert Ő másodszor már azokért jön vissza, akik az Ő holdudvarába beléptek. 

Tudom, különös kifejezésekkel magyarázom a megmagyarázhatatlant, és hiányzik belőle a szenvedés véres forrósága és szerelme, - pedig ez is HOZZÁ TARTOZIK. Megint csak azt akarom kifejezni, hogy minden emberi erőfeszítés értelmetlen, ha abból a célból fakad, hogy elérje a mennyet, bekerüljön HOZZÁ, de minden emberi erőfeszítés jutalmat nyer, ha a már elhitt IGAZSÁGOT akarja mind jobban megismerni.

És ehhez nincs szükség másra, pusztán egy névre: Jézusra, aki a Krisztus.

... azt gondoltam, ha elhagyom a saját első alkalommal megismert testvéri közösségem, már tévelygek

.... azt gondoltam, ha valaki nem jár gyülekezetbe, már hitetlenné vált

... azt hittem, amit a pódiumról szólnak hozzánk, mindig mindenben Isten szava

... azt véltem, ha nem teszek bizonyságot minden nap Jézus Krisztusról, 

... ha nem imádkozom a betegekért,

... ha nem gyógyulnak meg imádságomra,

... ha nem hisznek abban, amit hallanak tőlem

akkor : nincs már hitre lehetőség

            nincs már üdvösségre lehetőség

            elkaszáltam magam Isten követésében

vége.

És ekkor jött az, hogy könyörületesebb akartam lenni Istennél, megengedtem a katolikusnak, hadd maradjon az, aki nem akart bemerítkezni, hát ne tegye, aki rémesnek találta a bűnvallást, megértettem, és még azt is elhittem, hogy Isten csupán egyeseket választ konkrét hitre, másokat meghagy ilyen általánosság-hitben, mert hogy ő szuverén Úr.

Eközben mindezt megérteni, meghallgatni sem akarván az "elöljárók", vagy kizárva tudatukból, mint tévelygő képzeteket, amik őket is megrendíthetik hitükben, amitől hiteltelenné válhatnak saját gyülekezetük előtt, miközben a már elhitt és jól begyakorolt igazságokat hirdetik - engedték elmaradozni azokat a bárányokat, akik életük egészét adták át Isten Szavának, amit a pulpitusról hirdettek nekik, s amit maguk is értelmeztek, forgattak szívükben.

Jaj de nehéz ez!

Szeretnék másról írni, de nem tudok. Tele vagyok ezzel az édes teherrel, hiszen egész életem fordulópontot vett ezelőtt 24 évvel. 

Azt hiszem az az egész keresztény élet mottója, hogy mindazzal amid van úgy élj, mintha nem volna. Azaz örülj neki, de ne fájjon, ha nincs. Kicsit érzéketlennek tűnik az ilyen hozzáállás az "életünkhöz", de mi tudjuk, hogy mindaz, amit itt kaptunk, kapunk, csak árnyéka annak, ami eljön.