A gondolatnak is meg kell ágyazni. Értő közeg nélkül nem nyer értelmet. Kitaláltad Te ezt, Istenem!

Pusztába kiáltott szó minden fel nem fogott gondolat.

Az értelmesek értik, mondja az Írás is, és így van. Értelmeseknek kell lennünk, erre törekednünk, hogy felfogjuk, mi történik velünk.

Az alkotásról.

Az aranymetszés szabálya az emberi szívben, értelemben, felfogásban valósul meg, lesz látható, érvényesül. Ez egy láthatatlan rendezési elv, ami úgy csoportosítja az alkotás alkotóelemeit, hogy azt a hatást nyújtja, amit az alkotó el kívánt érni. A tökéletessége csakis az ember szellemében érthető meg.

Miről van szó? Nem akkor tökéletes valami, amikor teljesen szimmetrikus pld. Hanem amikor a felmutatott, a műre felrakott, a műben elhelyezett elemek elérik azt a hatást, amit az alkotó akart.

Vegyünk egy emberi testet. Nekünk van egy elképzelésünk arra, milyen a tökéletes. Ebben irányt mutat nekünk a teremtés, az arányosság, az eredeti terv. De igazából nem akkor vagyunk tökéletesek, amikor minden a „helyén”van. Ugyan ki határozhatná meg, hány centis lehet az embernek az orra, milyen ívelésű lehet a combja, háta, stb. Vagy milyen színű a szeme, bőre pld. Azt tudjuk, hogy egy tökéletes emberi test teljesen hidegen hagy, ha nincs benne valami, amitől „meg tud ragadni” valamiért. Valami, amitől ő pont az lesz, aki, mással össze nem téveszthető. Van benne valami, amit nem tud sem elrejteni, sem megmutatni. Van.

Színházban, egy előadás készítése alatt nem mindegy, kit hova állít, mikor hoz be, honnan indít a rendező pld. A színpad melyik részén történik a kitörési jelenet, a csúcs, ahova igyekszik eljutni az előadás. Emlékszem, Tompa Miklós rendező tanárom mondta mindig, hiába áll középre valaki a nagy monológnál, nem hat úgy, ahogy kellene. Meg kell találni azt a pontot, és nem csak fizikailag, hanem időben, történésben is, ahova helyezni lehet, hogy elérje azt a hatást, amit kell.

Összetett dolog ez. És mindenben érvényesül. Az arányosság elve is.

Nincs összetettebb, nagyszerűbb alkotás a világon az embernél. És minden emberben érvényesül ez a törvény. Lásd pld. Barbara Streisand-ot, akinél maximálisan tetten érhető, a laikusak számára is, hogy milyen nagyszerű teremtés a maga arcbeli szabálytalanságával. Épp ettől az aki.

Minden ember egy üzenet. És a formája, lelke, egész valója Isten üzenete önmagáról, közli velünk, hogy mindnyájan az Ő tökéletes alkotásai-teremtményei vagyunk, akiket valamilyen célból küldött erre a világra. Betölteni azt a feladatot, amit ránk bízott, úgy, hogy az a szívünkből fakad. És miközben ezen vagyunk, lassan ismerkedünk Vele.  

Vannak szemnek kevésbé tetszőek is, rusnyák is, utálatosak is. Valami miatt nem értjük ezt. De ha közelebbről megnézzük, megtaláljuk azt, amitől nekik pont ez a feladatuk. Monstrancia vagyunk. Az Úr felmutat bennünket egymásnak, hogy megkeressük Őt, aki teremtett. Minden disszonancia arról a hiányról árulkodik, amit Benne elvesztettünk, és ennek felismerése indít a keresésére. Mert Istennek célja van velünk, ezért teremtett.

Az őszinteség, a szívből fakadó megnyilvánulásaink teszik helyre a dolgokat. A képet. Az alkotásban a helyünk. Az igazodási pontot mutatják meg. Mert a kép, a nagy egészről, Istenről beszél, de még láthatatlan formában, mert a megoldás, amikor elrendeződnek a dolgok, még el van rejtve. Olyan, mint egy fénykép félig előhívott állapotban. Vagy az előhívás állapotában, de még nem teljesen készen. A nagy előadásban a gyújtópont, a forradalmi beavatkozás már megtörtént, miután a felvezetésben megtudhattuk a világ aktuális állapotának okát. A csúcsjelenet, az Isten Fiának megfeszítése megtörtént, a megoldás kész, de még látható formában nincs előttünk. A Nagy Rendező pontosan tudja mikor, mit és hogyan kell megengedni, hogy a Végén mindenki előtt nyilvánvalóvá váljon Akarata, Szeretete, Ítélete, Igazságossága, Kegyelme, Megváltása.

Aki megismerte Őt valamennyire, már lát a nagy elvből valamennyit. Annak szemei előtt már lelepleződnek a világ dolgai valamilyen mértékben. Tisztábban látja az összefüggéseket, és a maga helyzetével is tisztában van a nagy egészben.

Én most azt látom, hogy az ember azon igyekszik egész élete során, hogy megértse a saját feladatát, s annak eleget tegyen, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét. Mert az emberben ez az aranymetszés helye.