Az érzelmileg fejletlen ember mindig magával törődik. Ez narcisztikus. Az érzelmileg tökéletes pedig mások boldogulásával foglalkozik. Ez Isten. Isteni.

Ez iszonyatos kegyetlenséget is rejt magában, t.i. önmaga halálát. És így már nem kívánatos az emberek számára, akik élni akarnak. Hiába nyújtja nekik az ÉLETET!

Van egy ÖRÖM, amit csak az élhet át, aki teljesen betelt Isten szerelmével, és ez kárpótlást nyújt neki az elveszett világi dolgokért, amibe a természetes, testi élet örömei is beletartoznak. Ezért mondja az Ige: teljesedjetek be Szent Szellemmel (Lélekkel), aki megvigasztal, kibeszélhetetlen gyönyörűségekkel is megtölti az embert. Ez az a víz, ami az élet kútfeje és örök életre szól. Ezt keressük. Ezt itt a földön található repedezett kutak nem biztosíthatják számunkra. 

Ehhez a forráshoz csak az tud jönni, akit az Atya, az Isten vonz. Aki már csalódott és megelégelte a világ kínálta hamis örömforrásokat, amik csak átmeneti örömöt, de utólagos, megbetegítő csömört is okoznak. A kiapadt lélek vízért kiált. Ez a víz pedig az, aki maga az Élet forrása, eredete, kezdete és vége: Jézus Krisztus.

Mikor magammal foglalkozom azt vizsgálom, mennyire töltöttem be Isten rám vonatkozó tervét. És hiányosnak találom a magam részéről. A cselekedeteim nem azonosak a hitemmel, illetve csak súrolják azt. Inkább csendes reménység tölt be.

Az élet Isten ajándéka így is, úgy is. Akár időnek nevezzük, amit felhasználhatunk arra, hogy Őt megismerjük, az Ő akaratában járjunk, akár csak egyszerűen testi vonatkozásában szemléljük. Mert amit belőle látunk az elmúlik, amit nem látunk pedig, az örökre megmarad. Az indulat, a lelkület, ami mozgásba hozza a testünket - nem vész el.

Mindenki azt gondol, amit akar. Gondolatait az határozza meg, amit szemlél, amivel foglalkozik. Nem a gondolatok igazak, hanem, aki ezt a képességet adta nekünk, Az IGAZ. És valamilyen céllal adta azt, és hozzá mindent, ami a megvalósításhoz szükséges. Ellenséges terepen. Nem ígért könnyű utat, sőt keskenyet adott, amin egy ember fér el csupán, előtte, mögötte mehetnek, de az ösvény maga egy embernyi méretű. Lehet társad, de csak a szívedben, az elmédben segíthet. Az úton egyedül kell menned. Előtted, utánad is járnak. Ugyanígy. Aki igazán segít, az maga az Úr, akinek végtelen türelme van irántad.

Isten jósága indít megtérésre.

Saját önfejűségem késztet megbánásra. Mert igaz ugyan, hogy sokmindent értek, de ez nem az én érdemem, hanem Isten kegyelme, aki úgy adja, ahogy akarja, kinek-kinek. Minden az Ő kezében van. Mi csak sáfárkodhatunk azzal, amit kaptunk. A dicsőség, ami a munkánk eredménye, a siker is az Övé, amiből majd - ugyancsak az Ő kegyelméből - nekünk is ad, mikor annak ideje eljön.

Mindig úgy szeretném megfogalmazni és átadni, amire eljutottam, hogy aki olvassa teljesen függetlenítse tőlem, és abszolút objektíven álljon hozzá. Ugyanis csakis így értheti tisztán, mellékzöngék nélkül. A mellékzörejek mindig zavaróak. Nincs szükség aláfestésre, ez nem olyan étel, ami csak köritéssel emészthető. Sőt, ahogyan Isten Igéje is ható, kard, ami szétválasztja a világosságot a sötétségtől, nekem is az a vágyam, hogy Hozzá hasonló lehessek, aki nem magát, hanem az Általa megismert részigazságot kínálja, tudva azt, hogy mindez az Ő ajándéka.

Meggyőződésem, csakis így érhet célba úgy, hogy el is végzi azt a munkát, amihez képességet kaptam. Tehát mindenkit arra kérek, aki hozzájut, elolvassa az írásaimat - így, tőlem függetlenítve próbálja érteni. Mert én tökéletlen vagyok. De az Igazság tökéletes. Én nem látok mindent. Az Igazság pedig engem is lát. Engem is megvizsgál és a Kegyelem engem is befogadott.

Azt hiszem minden fájdalom oka az, hogy nem jó irányból várjuk az orvoslást. Ha Istenhez fordulunk, aki egyedül Jó, nem csalódunk.