Remény
2015. december 31. írta: stephy-alias:Nászta Katalin

Remény

 

Neked szólok, ki ugyanúgy

ugyanazt éled át, mint én.

Te is sírsz, vagy te sem vagy nyomorult.

Egeden neked is süt a fény.

Azt hiszem értesz és remélsz,

mert idehajtod füledet.

Hallani kívánok valakit,

akinek szíve még remeg.

Ki némán is üzenni tud.

Ha elzárva is hullanak,

döngetve szívem  falain,

és felkarcolva azokat.

Mert szó vagyok, kivül-belül.

Szóból lettem egy szóvá én,

hogy meghallják az emberek

a mondat második felét,

Én Vagyok és te bennem Vagy.

Ismerd fel bennem magad,

ki voltál és kivé lehetsz

mikor meghallod Szavam.

A virág kihajt, mert szóltam.

A hold ragyog, fölkel a Nap.

De akiért megszólaltam,

Szerelmesem, az te vagy.

Hogy meghalljam, amint kimondod

egyedül nekem: Uram!

 

2015-12-31 - Lakhegy

A bejegyzés trackback címe:

https://aharmadiknaponalegnehezebb.blog.hu/api/trackback/id/tr218215690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása