Aki az igazságot nem szereti, az életet nem szereti.

A halál rendszerben szaporodik.

Az élet rend-szertelen. Rend-fölötti, rend-kívüli, független.

A torz ember élete teljesebb a normálisénál a legtöbb esetben. Aki iszonyodik tőle, nem ismeri az életet.

Az élet nem csak az eledelnél több. Mindennél.

A táborban egyszer egyik főnök kitalálta, hogy halál fia az, akinek a ruházatában fehér cérnát találnak. Hamarosan mindenki mindenkit kivégzett, mert minden ruhaneműt fehér cérnával varrtak össze.  A legdermesztőbb a rendelet tudomásulvétele volt. A gondolat őrültségét felfogó, de annak mégis engedelmeskedő első ember indította el a lavinát. Aztán már gördülékenyen ment a dolog.

Ezt álmodtam, egy teljes filmben, ma éjszaka.

Eszembe jutott pár jelenet. B. valamikor kapcsolatuk hajnalán azt mondta: nem érdekli az igazság. C. pedig kijelentette, hogy irtózik a megnyomorított ember látványától. B. imádja a rendet, amit ő szabott meg. Ebben működteti a családot. Az nyomorék lett tőle. A törvényszerű rendesség ellen egyik rendetlenséggel, másik tiszteletlenséggel lázad, harmadik engedelmes önfeladásig. A rendszer működik, magától fejlődik halálossá. Addig elképzelhetetlen dolgokat engednek megtetetni magukkal.

Fel kellene vállalni torz mivoltunk. Az élet őket igazolja. A renden túl. Többre képesek azoknál, akiknek mindenük megvan.

Ez az igazság. A földbe döngölt, betonnal betemetett fűszál megtalálja a rést. Kinő. Nem tudod elpusztítani. Hagyd hát megölni benned azt, aki retteg. Nem kár érte.